Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)

Szladits Károly: Az egyesületi jogról tekintettel a polgári törvénykönyv tervezetére [212., 1903]

34

legegyszerűbbnek tartanám, ha a belügyminiszter az egyesületi alapszabályok láttamozása után azokat beiktatás végett azonnal hivatalból küldené meg az illetékes bíróságnak.

Hogy pedig időbelileg se legyen különbség az egyesület közjogi megalakulása és jogi személyiségének megszerzése közt, ki lehetne mondani (ez az eszme a bizottságban merült fel Thirring szerkesztő részéről), hogy az egyesület közjogi léte is csak a bírósági beiktatás idejétől fogva számit. Van is már erre példa az európai törvényhozásban, és pedig a spanyol 1887. évi egyesületi jog, kombinálva az 1889. évi spanyol polgári törvénykönyvvel, vezet erre az eredményre, hogy t. i. a pro- vinczia egyesületi jegyzékébe való beiktatással válik az egyesület közjogilag megengedetté és egyúttal magánjogilag jogi személylyé.*

Ezzel nálunk, úgy mint ma, teljesen, időbeli különbség nélkül egybeesnék a megengedett egyesületek működése a jogi személyiséggel és egyáltalán nem volna szükségünk a jogképes egyesületek kétéltű és kétes értékű alakulatára. Ennek megfelelően természetesen az egyesület jogi személyiségének megszűnése is egybe kell, hogy essék az egyesületek közjogi megszűnésével. A Tervezet alapelveinek teljesen logikus alkalmazásával itt is különböztet az egyesület jogképességének elvesztése és az egyesület közjogi megszűnése közt. Az egyesület közjogi működése túlélheti jogi személyiségének halálát. Ha ez a Tervezet szempontjából teljesen következetes is, az említettem gyakorlati szempontból itt is egyesítenünk kell az egyesület köz- és magánjogi sorsát.

Csak még egy megjegyzést. A Tervezet a vagyoni vállalatra alakult egyesüléseket kizárja a jogképesség megszerzéséből. A német ptkönyv szerint azok külön állami engedélyezéssel válhatnak jogi személyekké. A Tervezet ezt feleslegesnek tartotta. Teljesen elegendőnek tekinti a törvény által felállított különböző alakzatokat s jelesül a részvénytársaságot, mint általános egyesületi modellt arra, hogy a szükséges vállalati, gazdasági társulatok megtalálják a nekik megfelelő alakulást. Magam is azt hiszem, hogy kereskedelmi törvényünk válla* Loening id. ez.

m