Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
12 azért változtatták át a négy halálos Ítélet mindegyikét 15 évi fegyházzá, mivel négy halálbüntetés mégis csak sok lett volna egyszerre. (Mozgás és helyeslés.) A mikor csak egy halálbüntetésről van szó, az ezen büntetési nemtől való irtózás érzete nem dominál ennyire; s ennek a körülménynek tulajdonítom, hogy a mikor egy halálbüntetés forgott kérdésben, azt nem változtatták át, ellenben több halálos Ítélet esetén igenis alkalmazták az átváltoztatást. Természetesen olyan valamivé, a mit a Curia bírái valószínűleg maguk sem tartottak eléggé súlyosnak, t. i. 15 évi fegyházzá. Az általam itt kifejtettekből indirekte az következnék, hogy a kir. Curia jogosítva volna akkor, a midőn a 92. § czí- mén érvényesíttetik a semmiségi ok, a büntető-törvénykönyv értelmében szabadon hozni meg a maga Ítéletét. Ez azt jelenti, hogy a semmiségi ok úgyszólván csak kinyitja az ajtót, csak lehetővé teszi a büntetési kérdés felülvizsgálását, és ha a Curia azt látja, hogy a büntetési kérdést meg kell vizsgálnia, a törvény értelmében hozza meg Ítéletét. Megvallom, ez az én véleményem. A büntető perrendtartás nem azt mondja, hogy az anyagi semmiségi ok értelmében határoz a Curia ; nem azt mondja, hogy csak azt fogadhatja el a Curia, a mit panaszolnak, hanem hogy a Curia a törvény értelmében hozza meg a maga ítéletét. Vagyis az anyagi semmiségi ok arra való, hogy a Curiát abba a helyzetbe hozza, hogy felülvizsgálja az ügyet; a mikor kimondotta, hogy felülvizsgáljuk, eslietőleg megsemmisítjük, akkor már a Curia egész szabadon döntheti el a positiv kérdést az anyagi büntető-törvénykönyv értelmében. Szabad talán egy analógiára hivatkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Vegyük a 385. § 2. pontját, a hol az anyagi semmiségi ok a minősítés czímére helyezkedik. Az alsófokú bíróság lopást mondott ki; a védő pedig érvényesíti, hogy a jogtalan elsajátítás esete forog fenn : vájjon, ha a Curia elfogadja azt, hogy lopást nem képez a cselekmény, köteles-e a jogtalan elsajátítást kimondani ? Azt hiszem, nem köteles. Ha a Curia azt találja, hogy sem lopás, sem jogtalan elsajátítás nem forog fenn, hanem pl. sikkasztás vagy hűtlen kezelés, a Curia ezt igenis kimondhatja, mert a törvény értelmében hozza meg a 12
