Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
megfelelő: hanem a törvény egyszerűen hivatkozik azon elsö- sziilöttségi sorrendi megállapításokra, a melyeket az uralkodó odaát tett, s azokat elfogadja. Ennélfogva ezen elsőszülöttségi sorrendi szabályok az osztrák megállapításokban keresendők s ezekre incorporative utal törvényünk. Ennélfogva miután stabilitum ordinem-et említ a törvény, azt az akkori megállapításokat fogadja el, teszi ezen utalás által a törvényünk alkatrészévé, és így azok a mi törvényünk által fixirozott elemei az öröklési kérdések szabályozásának és épen ebben különböznek az osztrák successori minőségtől, mint szintén a mi szabályozásunkba belejátszó idegen szabályozástól. Vagyis összefoglalva: a mi öröklési törvényünk két pontban vonatkozik idegen jogra; successor archidux minőségnek megállapításával és az elsőszülöttségi sorrendnél. Míg azonban az elsőnél azon idegen jogot meg nem köti, magáévá nem teszi, vagyis nem incorporativ utalást végez és így ez, hogy úgy fejezzem ki magam, rajta kívül álló mozgó eleme a szabályozásnak, addig a másik, midőn az elsőszülöttségi sorrendet nem maga fejti ki, hanem hivatkozik az osztrákra, s azt magáévá teszi és így itt incorporative utal, azt a tartalmat e törvény alkatelemeivé teszi, annak megváltoztatása reánk való kihatásában csak törvényünk megváltoztatásával történhetnék. Mindezekből már most következik, hogy közjogi anyagunk egyik legfontosabb részében nagy hiányosságot mutat addig, míg a házi törvényeknek azon ide bejátszó mozgó, vagyis tőlünk függetlenül módosítható alkateleme hitelesen meg nem ismertettetik annak hiteles közlésével is, hogy e szabályok módosításának mi a legalis formája. És ugyanennek kell történni mindannyiszor, valahányszor e szabályok megváltoztattatnának. Mert csak így van módjában az országnak szükség esetén azon elbíráló jogát gyakorolni, melyet az osztrák successio legitimitása tekintetében, természetesen a maga számára való applikáczió végett, ezen törvényben magának fentartott. Kissé sajátságosnak és szokatlannak tűnhetik föl e constructio, mikor ily elbírálásnak eddigi gyakorlatunkban semmi nyomát sem látjuk. Ez természetes is. Az esetek világosak és kétségtelenek voltak; és mint a hogy a megszokott és semmi akadályba nem ütköző logikai műveleteknél magunknak i>/ 57
