Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
53 De nem szabályozza azt az esetet, mely jelenleg és hosszú ideig nálunk is volt és lesz, hogy t. i. már áttértünk egy nőágon belül a fiági öröklésre. Az 1723 : 1. törvényczikk említett szabálya tehát nem egyezik sem az osztrák öröklési renddel, sem a mai közmegállapodott és tényleg is érvényesülő fölfogással. Ez a tény is megerősít azon fölfogásomban, hogy a nőági örökösödés szabályozását a 2. törvényczikkben kell keresni, annyival is inkább, mert mint láttuk, az első czikk csak azt mondja más formában, mint a mi a másodikban, mint megállapítás még több mással együtt benne van; az az egy pedig, a mivel többet mond az első czikk a másodiknál, az hiányos és nem egyezik az egész törvényhozási mű alapgondolatával, az ugyanazonos öröklési rend megállapításával, s nem egyezik a tényleg élő joggal. Ha már most az 1723: 2. törvényczikk szabályozásait magunk elé állítjuk, világosan előtűnik, hogy mi van benne szabályozva és mi nincs. Ha a király fiágának magva szakadna, a rendek átszállítják az uralkodásban való utódlás örökletes jogát vagy magyarosabban az utódlást örökletes jogon az ausztriai ház női ágára is, és pedig első sorban a Károlytól leszármazottakra, ezek ki- haltával a Józseftől és ezeknek is kihaltával a Lipóttól leszármazottakra és az ausztriai főherczegségben törvényszerű, római kath. utódaikra, akár férfiak akár nők legyenek, azon első- szülöttségi rend szerint, a melyet a király megállapított más országai számára is, a mely más országai az elörebocsátott jogon és renddel feloszthatlanul etc. birtoklandók. Igyekeztem egyszerűsíteni a törvény példátlanul zavarosan szerkesztett szövegét, és itt csak azt akarom kiemelni, a mit már említettem is, hogy mind e dispositiók két irányban akarnak eredményt elérni: egyrészt, hogy a Habsburgok nőági leszármazói kerüljenek Magyar- ország trónjára, másrészt és főkép, hogy biztosittassék addig, mig az elvállalt nőágak trónon lesznek, az uniója Magyarországnak a röviden szólva, osztrák tartományokkal.* Hogy a Habsburg * Ma már alig tudjuk elképzelni annál kevésbbé átérezni a kimerült nemzetnek aggódását a török veszély miatt, mely még akkor nem látszhatott végleg elhárítottnak és ebből következőleg biztos szövetség után való vágyódását. Milyen jellemző erre, mikor pld. Szatmármegye 53
