Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
Ml zassági Kapocs fölvételét. És épen ennél fogva, mert ok és szükség nem volt rá, az ily egyenrangú házasság megkövetelése jogszabálylyá nem sűrűsödött.1 De hogy az eheliche Leibserben etc. kifejezések mellett, ha a fejedelmi egyenrangúságot ki akarták fejezni, azt máskép fejezték ki, eklatáns példa az a szerződés, a melyet Károlylyal, Welser Filippina fiával kötöttek a főherczegek, s a melynek tartalmát alább közlöm. Ebben biztosítja a császár Károlyt, hogy «so lang und allweil mehr hoch ermeldte Ihr. fürstl. Dhl. und derselben eheliche männliche Lehens-Erben, so die- selbig bey dero jetzigen Frauen Gemahlin der Herzogin zu Jülich oder andern fürstl. Stands gemäss erzeugen möchten, im Leben sein werden»2 . . . ezen itt neki adott hűbéreket és jogokat meghagyja, nem csorbítja. Vagyis itt, a hol a fürstl. egyenrangú házasságot jogi éllel ki akarja kötni, azt így kifejezetten meg is teszi s nem elégszik meg eheliche Leibserben kifejezéssel. Ez is mutatja, hogy magára a Habsburg successiora nézve nem tartották szükségesnek a korlátozás megállapítását, talán önérzetük teljessége tette előttök elképzelhetlenné ennek szükségességét. Csakugyan az egyetlen idevágó eset, mely a Habsburgliáz- ban 1723-ig előfordúlt, a Welser Filippina esete.3 I. Ferdinand másodszülött fia Ferdinand nőül vette Welser Filippinát, egy augsburgi régi nemes család leányát.4 E bá1 Máskép, bár nem épen a Habsburgokról szólva, Schröder: Lehrbuch der D. Bechtsgesch., ki szerint: «Die Zugehörigkeit zum hohen Adel setzte die Abstammung aus einer ebenbürtiger Ehe voraus. Eine solche bestand im allgemeinen nur zwischen Personen des hohen Adels, doch machte sich seit dem lfi. Jahrhundert vielfach die Ansicht geltendr dass Männer des hohen Adels mit Frauen aus dem niederen Adel eine Ebenbürtige Ehe eingehen könnten. Durchgedrungen ist diese Auffassung nur bei den gräfl. Häusern, doch hat sich auch in einzelnen Fürstenhäusern eine entsprechende Observanz ausgebildet, wärend sich die meisten fürstl. Hausgesetze umso entschiedener dagegen verwahrt haben.» ■ L. Schrötter: V. Abh. 55S. 1. 3 A Hans V. Habsburg gróf esete 1393-ból úgy vélem nem tartozik ide : nem az osztrák ház tagja. L. Heffter: Beiträge zum deutschen Staats- und Fürstenrecht, 10. 1. 4 I,. Pütter: Missheirathen 103. s k. 1. Ennek egyszerű lemáso 3t
