Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
A jogi vizsgákról szóló vita (1902. május) [210., 1903]
93 válódott, mely elég költséggel, de kevés szellemi fáradozással igen könnyén szerezhető meg. 1874 előtt, tudjuk, nálunk sem volt a jogi doktorátus az ügyvédi vizsgára bocsátásnak kötelező előfeltétele; mégis akadtak sokan, kik a tudori vizsgát letették. Úgy látszik, ez az állapot lebegett Nagy Dezső t. barátom előtt, midőn e helyütt a fakultativ doktorátus behozatalát ajánlotta, a tudori vizsgának ellenértéket szolgáltatva a gyakorlati időből adandó leengedésnek útján. Nos, ha az 1874 előtti fakultativ doktorátus által garantált tudásterjedelmet és mélységet egybevetjük azzal, melyet az 1874 után szervezett kötelező tudori szigorlatok biztosítanak, úgy találjuk, hogy amaz mélységesen alatta marad a jelenleginek. Nagy Dezső t. tagtársunk érintett eszméjét különben sem tartom életrevalónak. A joggyakorlati időnek pontos betartását oly specziális szükségnek ismerem, melyből semmiféle elméleti többtudásnak kedvéért engedményt nem adnék. E mellett, nem lehetvén az engedményt ahhoz kötni, hogy a doktorátus a jog- gyakorlatnak megkezdése előtt, s ne közben is, tétessék le, ellentétbe kerülnénk azzal az igen helyes, Nagy által is hangoztatott elvvel, hogy a joggyakorlati idő csak az elméleti előképzés befejeztével vegye kezdetét. De különben is : ha nagy lesz az engedmény, ez a gyakorlati kiképzésnek megy rovására, ha csekély lesz, úgy nem lesz meg az a csábja, melyet javaslat- tevő barátom benne keres. Ha nehéz lesz a vizsga, úgy a készülés majd annyi időt veend igénybe, mint a mennyi esetleg a gyakorlatból elengedhető, ha könnyű lesz, nem találja meg benne a közérdek a prémiumnak ellenértékét. Napirendre térve immár Nagy Dezső javaslata felett: ha el is ejtjük azt a tapasztalati igazságot, hogy a kötelező vizsgák szigorúabbak, tehát nagyobb eredményt is biztosítanak, mint az azonos, de privata diligentia tett vizsgák (épen megfordítva, mint a hogy azt a kötelező doktorátus ellenesei állítják), annyit legalább is megállapíthatni vélünk, hogy a vizsgának eredménye a szervezet nyújtotta biztosítékon kívül kizárólag attól függ, minő követelményekkel lép fel a censor a censurálttal szemben és nem attól, vajon adatik-e a vizsgának képesítő erő vagy sem. Semmi sem állja útját, hogy magas színvonalú kötelező doktorátus szerveztessék s viszont a szervezésnek silány277
