Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)

A jogi vizsgákról szóló vita (1902. május) [210., 1903]

Baracs Marczel dr.: T. teljes-ülés! A szőnyegen levő reformkérdés a hazai szellemi élet nagy terét kívánja újjá alakítani, sőt — mivel az állami intézmények nyújtotta kereteknek a functiókat végzők adják meg a tartal­mat — ezeknek uj alapon nevelése, tudásuk színvonalának eme­lése végső eredményben az állami közigazgatásra és jogszolgál­tatásra is lesz hivatva regenerálólag kihatni. Ily reformok év­tizedek sorára hoznak létre megállapodást és ezért szükséges, hogy azok a kísérletezést lehetőleg kerülve, úgy alapelveikben, mint részleteikben methodikus előkészítést nyerve, alkottassa­nak meg. Az egyedül helyes módszert pedig abban keresem: elsőbben is megállapítjuk a feladatot, melyet a reform meg­oldandó lesz, kitűzzük a reformideált, azután ehhez szabjuk az eszközöket, melyekkel azt elérni akarjuk. A reformnak ideálját pedig oly tanulmányi s vizsgarendszerben találom, mely az állami feladatok betöltésére hivatottaknak lehető legmagasabb elméleti előképzését biztosítja. Minél tökéletesebb a közigazga­tási s a szorosabb értelemben vett jogászi karnak tudása, annál megbízhatóbb lesz a közigazgatási és jogszolgáltatási szervezet­nek működése. A kellően tanult és nevelt jogászságra vár a ma­gyar jogállam kiépítése. Annak az állami érdeknek azonban, mely a legmagasabb elméleti előképzéshez fűződik, megegyeztetnie kell azzal a má­sik állami érdekkel, mely a kellő számú sucerescentiának bizto­sítására irányul. Az elméleti maximum ebben találja az ő gya­korlati regulátorát. Ennek a két erőkarnak eredőjében keilend tehát mozognia a kereseti reformnak, mely legtökéletesebb akkor lesz, ha a nélkül, hogy a succrescentiát veszélyeztetné, a 274

Next

/
Oldalképek
Tartalom