Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
28 val egyezzenek, meg kell vizsgálni azt, hogy csakugyan megállapítja-e az egyenrangú házasság követelményét? Annak, hogy itt, a magyar törvényben, más, mint egyszerűen törvényes házasságról lehessen, habár csak implicite is, szó, eddig leginkább útját állta szerintem az, hogy a legitimus jelzőt a törvényes házasságból való születés meghatározásának vették. Mert ha, a mint a közkeletű fölfogás tartja, a legitimus csakugyan törvényes házasságból való származást jelentene és e mellett a successor s Arcliidux kellék foglalná még magában az egyenrangú házasság kellékét, akkor ez már magában alig elképzelhető törvény szerkesztési abnormitás volna; a «legitimus« kifejezett megállapítás kizárná azt, hogy más czimen még többet, mást magyarázzanak bele a házassági kellékbe. Ámde ha fenti fejtegetéseink szerint, e súlyos ellenérv elesik is, marad elég, mely azt kizárja, hogy a magyar törvényben bármily kifejezéssel ez intézmény meg lett légyen állapítva. Jól tudjuk, s eziránt kétség nincs, hogy a magyar jog a Missheirat intézményét nem ismerte : fentebb kifejtettem, hogy a törvény a maga magyar jogi terminus technikusaival.de nem épen a legitimussal, törvényes házasságból való származást ír indirecte elő: ennélfogva, ha a törvényhozónak csakugyan szándékában van egy ily merőben ismeretlen új jogintézményt itt a törvényben megállapítani -— bár csak a trónöröklési rend körében is — föltétlenül kifejezetten körülírja, s értelmét megállapítja és különösen semmi esetre sem fejezi ki oly műszavakkal, a melyeknek a magyar jogban határozott, megállapodott, de más értelmük s jelentőségük van. És épen Szilágyi nagysúlyu véleményével szemben vagyok bátor azon ellenkező véleményemnek kifejezést adni, hogy a haeres, legitimus descendens (a mi különben ily összetételben nincs is a törvényben) valamint vegyük hozzá még a defectus kifejezéseket nem akarta a törvényhozó más, mint eddigi magyarjogi értelmükben használni. Azt teljes készséggel elhiszem, hogy a törvényhozó teljes conformitást akart létrehozni az osztrák utódlási renddel és épen ezért hiszem, hogy ha ő, a törvényhozó, gondolt volna arra, hogy ö nem egyszerű törvényes házasságból származott örököst, hanem egyenrangú házasságból való származást állapítson meg, nem használja a haeres szót, nem a defectust minden egyéb nélkül, hanem-28
