Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
A jogi vizsgákról szóló vita (1902. május) [210., 1903]
81 kell szem előtt tartani, nem a genieket. Én azt hiszem, hogy az nem mindegy, hogy micsodán kezdjük a kulturális centrumok teremtését. Az egyetemi tanítás olyan palánta, a melynek meg kell, hogy adva legyen előbb a talaja, a földje. Ha önök azt mondják, «oda viszszük a palántát; majd az teremtse meg magának a földet is», ez szerintem feje tetejére állítja a dolgot. De káros lesz a javaslat, uraim, különösen épen abban a két tekintetben, a melyeknek állítólag hasznára akar válni: a vizsga és a tanítás tekintetében. Hogy röviden szóljak, lehet, hogy a mai egyetemi vizsga nem teljesen megfelel. Magamnak is vannak sokszor scrupulu- saim. De ha meg akarok erősödni; ha bizalmat akarok nyerni; ha meg akarok telni az érzéstől, hogy ez a mai vizsga mégis csak tűrhető: akkor átolvasom ezt a javaslatot és elképzelem, hogy milyen lesz az a vizsga, a mely majd a mai helyébe akar lépni. És ekkor, uraim, el vagyok ragadtatva a mai állapottól. Mert hiszen ez a tervezett «egységes államvizsga» nem valami novum. Megvan ez a vizsga ma is. Nem más az lényegileg, mint a mai államvizsga. Az a két vonás ugyanis, a mely az államvizsgát a szigorlattól megkülömbözteti, hogy t. i. practikusok közreműködésével tartatik és hogy a vidéken is tartatik : ez adja meg a jellemvonását ennek a tervbe vett államvizsgának is. T. teljes-ülés, én nem becsülöm túl sem az egyetemi tanárokat, sem a fővárost. De hogy ceteris paribus, — és hiszen szervezeti kérdéseknél mindig azt kell nézni, hogy elvileg hogy alakul a dolog, — hogy ceteris paribus valószínű, hogy a főváros mindig többet fog nyújtani, mint a vidék és a fővárosi professzor többet, mint a vidéki; hogy ceteris paribus egy elméleti vizsgálat alkalmával többet, jobban és okosabban fog tudni kérdezni az a professzor, a ki életét csakis elméleti búvárkodásnak szánja, mint az az ú. n. «practicus», a ki csak úgy ad hoc cseppent bele egy alkalommal az elméleti vizsgába: az azt hiszem príma facie is valószínű. Persze az urak mindnyájan ismerik a budapesti egyetem szigorlatait és így rokonszenves derültségre számíthat az, a ki itt, — mint Márkus és Nagy barátaim — bizonyos reminiscentiákkal példálódzik, hogy igazolja, hogy az egyetemi szigorlatokon is vannak bizonyos emberi gyöngeségek ; hogy bizonyos professzorok ismétlik kér6 265
