Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
A jogi vizsgákról szóló vita (1902. május) [210., 1903]
7!» tani, arra nézve Kováts kollégám ajánlott egy módot: szorítani a nagy kedvvel Kolozsvárott szigorló urakat arra, hogy a hol szigorlatoznak, ott hallgassanak is. Nagy örömmel látjuk, hogy leutaznak most szigorlatot tenni, de kössük hozzá azt a feltételt, hogy utazzanak le tanulni is. Ez el fogja terelni innen a hallgatóság egy részét. A másik mód pedig az, hogy ne méltóz- tassék egyetemi végzettséget követelni mindenkitől, a ki akármilyen könyvelői, fináncz- vagy hasonló kezelési hivatalba kívánkozik. Ha az ilyenek számára Budapesten egy tisztán gyakorlati czélokra szolgáló tanfolyamot állít fel a kormány, — ám dobogjon a szivük azoknak, a kik lelkesednek az akadémiákért, - akkor meg lesz a budapesti akadémia is, és hiszen az ilyen czélra szivesen is látom. Az eredmény pedig az, hogy azon a két bajon, hogy a minősítésnek egyenlőnek kellene lenni, és hogy a budapesti hallgatóságot el kellene terelni Budapestről, a javaslat nem segit. De hogy nem segít, hagyján. De a javaslat árt árt számtalan irányban és ezen van fejtegetésemnek voltaképeni súlypontja. Art, t. teljes-ülés, először is politikai tekintetben. Ez az a szempont, a melyet Kováts kollégám bővebben kifejtett; a felekezeti tanításnak az a bizonyos politikai háttere hogyan függ össze a nemzetiségi kérdés veszélyével: a mit ő e tekintetben kifejtett széles háttérrel, széles alapokon, és messzire látó politikai tekintettel, ahhoz nincs mit hozzáfűznöm. De ártalmas lesz a javaslat kulturális tekintetben is, ha egyáltalában lesz hatása. Ha és a mennyiben ezen javaslatnak csakugyan az lenne a hatása, hogy ezek a mi ifjaink, a kik most Budapesten vannak, odahaza fognak maradni, nemcsak Mármaros-Szigeten és Kecskeméten, de akár Sáros-Patakon meg Váradon is: úgy hiszem, hogy ez kulturális szempontból nem fog előnyünkre válni. Itt persze egy circulus vitiosus van. Azt mondja Márkus Dezső kollégám, hogy vidéki kulturális czentrumokat kell teremteni. Igen, uraim, de a kérdés csak az, hogy melyik lesz az erősebb; hogy a joghallgatók fognak-e ott — hogy triviálisan fejezzem ki magam, — a parasztból városi embert csinálni, vagy nem a mi városi embereink lesznek-e ott maguk is parasztokká, értve ez alatt nemcsak azt a fiatal embert, a ki majd tanulni megy oda, hanem azt a professzort is, a ki oda megy tanítani. 263
