Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
A jogi vizsgákról szóló vita (1902. május) [210., 1903]
démiáknak, úgy a mint vannak; ez a szöveg járja most, uraim, és erre, tisztelt barátom, tessék csinálni a muzsikát! Egyébiránt valójában azt hiszem, hogy ez a mellékmondat nem is volt komolyan értve. Nagy Dezső : Bocsánatot kérek, igen ! Schwarz Gusztáv: Mindjárt kimagyarázom magamat. Mert a mint én Nagy Dezső barátomat ismerem, ő csakugyan a létező akadémiáknak hive, nem pedig azoknak a képzeletbelieknek ; ő annak a fogalomnak híve, a mely nálunk ezen intézetekkel jelenben össze van kötve. Mert az akadémia, t. teljes ülés, az egyetemtől nemcsak gradualiter különbözik abban, hogy ott valamivel gyengébb, itt pedig valamivel jobb a professor: hanem két különböző felfogás, két külömböző tanideál az, a melyet az egyik, és a melyet a másik intézet képvisel. Hogy igenis így érti ezt az én barátom is: azt megmutatta ő maga, a midőn egy pár szóval elég élénken ecsetelte azt a tanideált, a mely őt lelkesíti. Mert hiszen tetszett hallani, mi ez a tanideál; hogy nem úgy kell ám előadni azon bizonyos vidéki Cambridgen és Oxfordon, a mint mi adunk elő, hogy tudományt tanítunk, hanem hogy csak az alapvonalakat és ismét csak az alapvonalakat kell előadni, lehetőleg röviden, de azt a keveset lehetőleg bevégezve, hogy az az ifjú hallja a tananyag kezdetét, közepét, meg a végét is, de mindent csak in nuce, csak az áttekintést és az Istenért csak ne nagyon mélyen és csak nem egyéni nézetekben ; hogy adjunk elő holmi ösztövér compendiumokat, a milyeneket Nagy Dezső barátom itt maga felmutatott; hogy azok az «Ein pauk erek», a kiket a vizsgálatkor ő is kárhoztatott, mi magunk legyünk az egész év alatt ; hogy holmi kis «Plötz»-öket adjunk elő, egy szóval — igenis uraim, ez szerinte az akadémia ideálja. T. teljes-ülés, ez komoly dolog. Ha ez az elvi kérdés nem választana el bennünket, úgy én, megvallom, fel sem szólaltam volna ebben a kérdésben, mint a budapesti egyetemi professora -— ha mindjárt a leggyengébbje is — mert ha e kérdéssel meggyőződésem szerint nincs is az egyetemi tanárok személyes érdeke összekötve, de össze van vele kötve a személyes érdek357
