Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
A jogi vizsgákról szóló vita (1902. május) [210., 1903]
68 lajdonképeni praxist; a mihez nem kell egyetemi tanfolyam és doktorátus, mert az ilyen technikai dolgokat a legegyszerűbb, négy osztályt végzett ember is elsajátíthatja. De mi történik tovább? Letevén az első szigorlatot, gyakorolhat két vagy három hónapig, de akkor elkezd a második szigorlatra készülni; legtöbbje kimarad az irodából úgy, hogy átlagban véve körülbelül két esztendőn át a szigorlatra való készülődéssel foglalkoznak és a gyakorlati kiképeztetésre szánt időt nem használják ki e czélra a kellő intensivitással. Végre leteszi az ajelölt két év alatt az összes szigorlatokat; most már bírna a positivumok összes ismereteivel, a melyek alapján a kellő haszonnal folytathatná a gyakorlatot, de akkor következik az ügyvédi vizsgára való készülés, szóval folytonos vizsgázással telik az idő. Az eredmény tehát az, hogy a midőn az egyetemet kellene hallgatniok az ifjaknak, akkor nem járnak az egyetemre és nem készülnek az elméletből és a midőn gyakorlattal kellene foglalkozniok akkor az elméletből készülnek és háttérbe szőrűi a gyakorlat. Ez az állapot nagyon hátrányos az ügyvédségre nézve. Ha a kérdéses elméleti államvizsga behozatik, az úgy kell, hogy behozassák, — ne méltóztassék félreérteni, — hogy azon akadémiák is olyan fakultások legyenek, mint az egyetemek jogi facultása; ezekkel sequiparáltassanak, megfelelő számú és képzettségű tanárokkal láttassanak el, mert e nélkül nem con- cedálhatok semmit. Ha ez igy lesz, akkor a miniszteri javaslat törvénynyé válta esetén az fog bekövetkezni, hogy az az ifjú akkor kezdi meg gyakorlatát, a midőn már a két elméleti államvizsgát letette és igy az összes jogi disciplinák áttekintő ismeretével bir; elméletileg elkészülve lép a gyakorlat terére és akkor azt a három esztendőt iigazán gyakorlattal és hasznosan töltheti el; meg lévén elméleti előismeretei, a vizsgára való készülődés nem zavarja és akadályozza őt, tehát teljes intensivitással a gyakorlatban való kiképzésnek szentelheti magát. És a midőn azután bekövetkezik a nagy examen, az igazságügyi gyakorlati vizsga, akkor meg lesz elméleti és gyakorlati kiképeztetése. Ez a képzettség, a színvonal emelése tekintetében több garancziát nyújt, mint a mai fentebb jellemzett szigorlati és joggyakorlati rendszer. De még tovább kell mennünk egy lépéssel. 252
