Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
A jogi vizsgákról szóló vita (1902. május) [210., 1903]
élet terén foglalkoznak, a kikre nézve az egyetemi hallgatás egészen nélkülözhető is volt és vizsgájukat annak idejében igen szépen letették. Méltóztassék ezzel a könyvvel összehasonlítani az egyetemen előadott perrendtartás terjedelmét és akkor látjuk, milyen óriási külömbség van a tulajdonképeni anyag és egy ilyen compendium között. Ebből azt következtetem, hogy egészen helytelen dolog az egyetemi oktatás és képesítés kizárólagosságát csupán csak az egyetemen tartott vizsgálatoknak úgyszólván képzelt, látszólagos szigorúsága miatt fentartani, a színvonal emelkedését csaknem kizáróan a vizsgákra, szigorlatokra concentrálni, a melyhez az igazi jogászi készültségnek és a tudománynak semmi köze. A mai rendszer, a mely olyan óriási tömeget vonz az egyetemre épen a doktori vizsgálat következtében, az, a mely megöli voltakópen a vizsgálatok szigorúságát, így tehát egy egész rendszer — hogy ezzel a kifejezéssel éljek, - úgyszólván öngyilkossá válik és épen ezért ebből a szempontból, t. i. a vizsgálatok valódi szigorúsága szempontjából is nagyon helyeselhetem, ha a decentrálisátiót épen a jogi oktatás terén keresztül akarjuk vinni. S annak a jogi oktatásnak nemcsak az a czélja, hogy a tanár examináljon, a tanuló pedig a vizsgára magoljon, hanem az, hogy azt a hallgatót igazán nevelje. Annak a nevelésnek pedig csakis szükebb körben lehet eredménye; ott, a hol a tanár és a tanuló közötti érintkezés úgyszólván mindennapi bizalmas érintkezés jellegét viseli magán. A semináriumoknak és praeti- cumoknak épen egyik feladata volna ezt a czélt elérni. De nézzük, hogyan történnek ezek a budapesti egyetemen ? Lehetséges-e eredménynyel megtartani ezen seminariumokat és prac- ticumokat a budapesti egyetemen, a hol kétezren felüli a hallgatóság száma és a hol megtörténik az, hogy egy-egy főkollégiumra beiratkozik, mondjuk, — keveset mondok — hatszáz tanuló ? Nem válnak-e így ezen üdvös intézmények csupán látszólagos dolgokká? Azt felelik erre, hogy lesznek majd e czélra adjunctusok. De annyi adjunctust nem lehet beállítani az egyetemre, a mennyire szükség volna. Több ízben hallgattam ilyen semináriumokat Németországban és Francziaországban is. Megjegyzendő, hogy a francziák ezen seminárium intézményét a S}9 243
