Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)

Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]

számára kiadott pragmatica Sanctio1 2 ezen két főherczegnő renunciációjára úgy hivatkozik, mint a Habsburg öröklési rend szabályainak végrehajtására.

Ennélfogva kétségtelen, hogy az osztrák örökösödésnél is elfogadott szabályt3 ismétel a mi törvényünk is, a midőn a romano-catholicus jelzőt használja, oly megállapodott szabályt, a melynek ismeretével említette Csáky bibornok-érsek a nőági successiót felajánló országos küldöttség szónokakép, az ausztriai házat, «in qua non habet quod metuat, Seu Regnum Apostolico Marianum, Seu Coronam Augelicam in aliud quam Religionis Romano Catholicae Caput sicut erat in Principio et unquam devolvendam.8

E kérdést azért tartottam szükségesnek itt tárgyalni, mert ezzel minden az 1723: 2. tcz.-ben felhozott, u. n. trónöröklési kellékre nézve kimutattuk, hogy azok egyike sem különálló, az osztrák örökösödési rendben nem foglalt vagy attól eltérő kellék, hanem egyszerűen csak meghatározása annak, hogy meddig és mely osztrák uralkodó föherczegekre ruháztatik át a successio a magyar koronában.

Ennélfogva az egész szabályozás következőleg értendő : Átruháztatok az utódlás joga azokra, a kik az ott említett három császár és király valamelyikének leszármazói és jogszerű, római katholikus vallásit utódjai az osztrák főherczegségben, akár férfiak, akár nők legyenek is és a kik az osztrák örökös országokat és tartományokat «feloszthatatlanul és elválaszthatlanul, egymással és együtt»4 * * * bírják egyetemben Magyarországgal. Ezek a kellékek. A sorrend pedig úgy van meghatározva, hogy első sor1 Kaysers Caroli VI. Sanctio pragmatica und beständiges Gesetz wegen des Hechts der Erstgeburt und der Erbfolge auch Untheilbarer Vereinigung der Erb Königreiche, Provinzien und Lande d. d. 6. December. An 1724 Lünig Codex Germ. Dipl. I. 902 s k. 1.

2 Hogy ez Ausztriában régi szabály, állítja Lustlandl is «Abhandl.

aus dem oest. Staatsrecht» 1866. 267.1. a nélkül azonban, hogy bizonyítékokat hozna föl. A kath. vallásban maradás elrendelését íaláljuk I. Ferdinánd osztály levelében (1554 febr. 25), bár inkább parancs s atyai

meghagyás fiának, mint az örökösödésnél föltételt képező szabályozás. L. Schrötter: Fünfte Abhandlung 486. 1.

2 Acta Diáét. 1722. N. Muzeum. 562 föl. lat.

* Salamon fordítása i. m. 174. 1.

23

тл