Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
16 «Altefato pientessimas memorise Genitori Nostro, in isto Begno Hungáriáé, ac Partibus eidem annexis legitime successissemus» ; ugyanígy a koronázási diploma 1. pontjában ; majd az 1741 : 2. t.-cz.-ben : « . . . Domina M. Theresia . . . successore fasces et Gubernacula Begni legitime suscipiente ...» Hasonló értelmet bizonyít az 1790:2. t.-cz., midőn azt mondja: Cum itaque Sacra Cies. В. Majestas, via legitimae et immediata1 successionis Begimen Begni hujus suscepisset . . . Itt is kétségtelenül a legitima successio a törvényszerinti, a törvény értelmében való utódlást fejezi ki, ép úgy, mint az 1723 : 2. tcz.-ben a legitimi successores azokat, a kik az érvényes jog szerint s alapján utódok. Tehát pld. a törvényes soron levő. És így habár a három ág valamelyikéből leszármazó is, de nincs soron, s úgy venné erőszakkal át az uralkodást, az nem lenne legitimus successor. Ép így, ha a törvényes soron lévő foglalja el erőszakosan a trónt, az uralkodó életében: az sem legitimus successor. Ha már most megállapítottuk, hogy eorundemque legitimos successores alatt a törvény azon császárok és királyoknak törvényes, legitim utódait érti, — mindig jól ügyelve az «utód» szó kettős értelmére, arra, hogy itt nem maradékokat jelent, hanem jogutódokat, a kik valami jogban, állásban, helyzetben következnek valaki után, — akkor még az a kérdés van hátra, hogy miben legyenek ők legitim successorai azon császárok és királyoknak. Jól megjegyezzük, hogy a törvény e helyén annak meghatározásáról van szó, hogy kik lesznek vagy lehetnek bizonyos sorban magyar királyok, tehát successorai ezen föntemlített császároknak és királyoknak a magyar királyságban. Miután tehát itt a magyar királyi successio kellékeinek meghatározásáról van szó, természetes, hogy ez a kellékek közt fölsorolt legitimus successor minden másban való succedálásra vonatkozhatik, csak a magyar királyságban nem, mert hisz épen az erre való minősítésről van szó.* * A mint azt például Polonyi 1900 nov. 5-iki beszédében tévesen felfogni látszik. Azt mondja többek közt: «Successor alatt nem értik azt, a ki örökli a bécsi házat stb., hanem azt, hogy ki örökli Ausztriá16
