Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Polner Ödön: A pragmatica sanctio és a házi törvények [208., 1902]
utódlás feltételéül azt tette, hogy az illető az osztrák főher- czegségnek is utódja legyen. De Jászi ezt a tételt úgy általánosítja, hogy az 1723-iki törvények minden az utódlásra vonatkozó kérdést nem szabályoztak, hogy az idevágó kérdések nagy része tekintetében utalnak más szabályokra, nevezetesen az osztrák házban és az uralkodó többi országaiban érvényben álló szabályokra s ez utalással azoknak a szabályoknak rendelkezéseit elfogadták, úgy hogy ha a szabályok ott változnak, azok a változások mi reánk is kihatnak. Ezzel a tételével kapcsolatban nem tartja helyesnek az 1900 : XXIV. tczikk ama kijelentését sem, hogy a trónöröklésnek az 17i23 : 1. és 2. tczikkben foglalt szabályozása úgy keletkezése, mint feltételeire és tartalmára teljesen önálló és hogy minden a trónöröklés körébe tartozó kérdések annak rendeletéi szerint ítéletidők meg. Nézetem szerint az 1900 : XXIV. tcz.-nek nagy érdeme van épen ebben a kijelentésben; abban, hogy megállapította az elmélet terén eddig jóformán általában elfogadott tétellel szemben, hogy az 1723 : 1. és 2. tcz.-ek a trónöröklést teljesen önállóan, utalás nélkül rendezték, hogy annak alapján semmiféle idegen jogszabály rendelkezése nálunk kötelezővé nem У vált. De ez nem csak az 1900: XXIV. tcz. kijelentésénél fogva van így, hanem a nélkül is valóban így volt. Hogy lássuk mennyire önállóan és nem utalással rendezte az 1723:2. tcz. a trónutódlást, tekintsük át röviden, min alapult az örökösödési rend az osztrák örökös tartományokban akkor, mikor az 1723:1. és 2. tcz.-et alkották. Az öröklési rend ott első sorban a hűbéri jogon alapult. Az osztrák tartományok a német királyok adományozta hűbérek voltak. A német birodalomban létezett hűbérek pedig а XII. század második felétől kezdve recipiált longobard hűbérjog értelmében vagy olyanok voltak, a melyek csak a fiágban öröklődtek, vagy olyanok, a melyek leányágban is öröklődtek (Weiberlehen). Ilyen Weiberlehen voltak az osztrák tartományok is, t. i. az osztrák lierczegség. Mint ilyet adományozta I. (Barbarossa) Frigyes német császár Babenbergi (Jasomirgott) Henriknek 1156-ban a következő szavakkal «Marchiam Austrie in ducatum commutavimus et eundem ducatum cum omni jure patruo nostro Heinlii-1Ь
