Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Schächter Miksa: Az orvosi beavatkozás jogáról és az orvos felelősségéről [202., 1902]
16 ván enyelegve lehetett beszélnem, de az orvos felelősségét nem-orvosok és legkiváltkép jogászok előtt feltárni— érzem, hogy két oldalról fenyeget a veszedelem. De ha mégis csak ezt teszem, úgy erre nem csak az bátorít, a mit Daudet oly találóan fejez ki ama sententiájában, hogy «az igazság szolgálatában a .discretiónak nincsen kötelező ereje» hanem az is, hogy hivatásom legkiválóbb képviselői, régi idők óta, a felelősség kérdését nem kerülgették, nem kendőzgették, de azzal nyíltan szembeszálltak, hogy a mi legnagyobb és legrégibb tanítónk Hippocrates is azt állította tanításai élére, hogy első feladatunk — рл] ßkarctelv — nem ártani, és hogy egy másik nagy orvos, az angol Sydenham azt mondta «aegrorum nemo a me alias tractatus est, quam egomet tractari cuperem, si mihi ex iisdem morbis aegrotare contingeret» — hogy orvos ne kezelje másképen betegét, mint maga is kezeltetni óhajtana, ha ugyanazon bajokban sinlődnék. És mivel még kötetszámra idézhetném a régi és új, igazán nagy orvosok felelősségérzetéről tanúskodó nyilatkozatokat, azért nem esik távol az a gondolat, hogy az orvos felelősségének megállapítására és megítélésére az igazi areo- pág az orvosi és nem a jogászi volna. Tényleg van az orvosi világban olyan irány, mely az orvos fölötti bíráskodást hivatása körül elkövetett vétségeket illetőleg orvosokra kívánná bízni, azt mondván, hogy ha a tőzsdeügyekben való ítélkezésre a legalkalmasabbak a tőzsde emberei, az orvosi ügyek megítélése is legalább annyi szakavatottságot igényel. De én ma a kérdés ezen oldalát feszegetni nem kívánom, hanem számítok azzal a ténynyel, hogy az orvos felelősségének megállapítására és következményeinek levonására ma és előreláthatólag még hosszú időig a jogász marad az illetékes, a mint hogy az az angol biró szárazon, de találóan jelölte meg saját hatáskörét, midőn a szakértőnek azon megjegyzésére, hogy van egy betegség, melyet kleptomániának, tolvaj- lási hőbörtnek, neveznek, azt válaszolta: «Igenis, én ezt tudom, már sokat hallottam felőle és engem azért állítottak ide, hogy ezt a különös betegséget gyógyítgassam.» Mi szolgál tehát mértékül a jogásznak az orvos felelősségének megállapításánál. Schwarcz Gusztáv egyetemi tanár 94
