Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
6 lemnek áldozatául esett, a gyermekével és az Ítéleti bélyegével együtt. Sipőcz László dr : Hogy méltóztatik segíteni rajta? Dr. Szakolczay: Mindjárt megmondom, milyen conclu- sióra jutok. — Mit látunk ebből t. teljes ülés ? Azt, hogy a felső bíróságok kényszert, illetve fictiókat alkalmaznak a tekintetben, hogy mentül kevesebb gyermek legyen törvénytelen s mennél többet lehessen törvényesnek deklarálni. Erőszakolják ezt a dolgot azért, mert maguk is belátják, hogy a törvénytelen gyermekek intézménye egy teher, egy átok az egész életre nézve. Ha ez így van t. teljes ülés, akkor azt kérdem én: szabad-e egy jogállamnak ilyen eszközöket igénybe vennie, hogy a törvényesítést és a házasságjogi intézményt ilyenképen megvédje? Szabad-e ráerőszakolni olyan emberre, a kiről minden emberi számítás szerint tudni lehet, hogy nem az apa, az apaságot csak azért, mert a bíróság tudatában van annak, hogy a törvénytelenítés által a gyermeken egész életére igazságtalanság történik ? Nos hát t. teljes ülés, ha a házassági jog intézménye erre szorul, akkor én a «Vörös talár» szavaival élve azt mondom, hogy ez az intézmény «bűnös». De ez az intézmény nem bűnös, t. uraim, mert ez az intézmény nem ezen az igazságtalanságon alapul; ez az intézmény két embernek az egész életre való hűségen és szeretetén alapszik, és e két ember szeretetét és hűségét semmiféle törvény vagy intézmény nem fogja megállapítani: ez benne van a szivekben és ennek a törvény külső formát adhat ugyan, de belső tartalmat nem. És valamint vannak vadházasságok, a melyek fel vannak ruházva a házassági bensőség minden kellékeivel, ép úgy viszont, ha az a házasság nem benső, akkor az a vadházasság még inkább házasság, mint az a törvényes vadhá- ság, a mely nem a szivek bensőségén alapul. A házasság intézményét tehát nem kell féteni, nem kell úgy tenni, mint a hogy abban a régi székely balladabeli mesében van megírva, hogy a kőmivesek fel akarták építeni a házat, de az mindig összedőlt és akkor aztán elhatározták, hogy a melyiküknek a felesége először odajő, azt az asszonyt befalazzák abba a házba, 66
