Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
45 Mert amaz időben, a midőn még ily módon éltek az emberek, a midőn családok álltak önálló egyedek gyanánt egymással szemben és nem nemzetek: akkor az ember mint félig még állat igen természetesnek és helyesnek találta és akkor úgy is volt az, hogy csak azok a gyermekek tekintessenek gondozás és gondviselés kötelezettsége alá esőknek, a kik ezen szűkebb családi körben belül születtek és nevelkedtek. A család férfia által esetleg más családhoz tartozó nővel nemzett gyermeket a férfi és családja idegennek, sőt ellenséghez tartozónak tekintették. Természetesen a család szó tágabb értelemben veendő, úgy a mint a fejlődés közvetlen következő fokán, szerepe a nemzetségre szállt. Később azután, a midőn a politikai állam a törzsszervezet kora után a mai nagy állam testek alakjában kifejlődött, politikailag és társadalmilag minden más viszonylat és világnézet megváltozott, de ez a gondolkodás a családon kivül nemzett gyermeket illetőleg az emberben megmaradt és még ma is érvényesül és ha csökevényesen is, de megnyilatkozik a törvénytelen gyermekkel szemben való magatartásunkban; megnyilatkozik a törvény magatartásában akkor, a midőn a törvényes gyermeket kedvezményes helyzetbe hozza, helyesebben a törvényes gyermek atyját teherrel sújtja, a törvénytelen gyermek atyját pedig minden teher alól felmenti. Hozzájárult sokkal későbbi fejlődés fokon, az államok theokratikus szervezetének korszakában az egyházi rend ama törekvése, hogy a házasságot az egyház hatalma egyik eszközéül kezeibe vegye s midőn ez sikerült, az egyházi házasságkötést egyetemes kötelességgé, az erkölcsiség követelményévé emelje fel. Czélját törvényes, jogrendi parancsok utján érte el: az egyházi házasság kötését egyfelől £>arancsolólag előírva, másfelől a mulasztás következéseit szülőkre és leszármazókra felettébb szigorú joghátrányok alakjában megállapítva. Bocsánatot kérek, hogy ennyire visszanyúltam a kérdés gyökereihez, de ebből következik az, a mit erre a kérdésre vonatkozólag mondani akarok, nevezetesen hogy eme történeti fejlődést és elmúlt történeti gondolkozás roncsaiként visz- szamaradt igazságtalanságot a modern erkölcsi szellemnek, mely az egyházi állam kereteiből régen és végkép kiemelkedett, félre kell dobnia. A t. előadó úrnak az az álláspontja, 45
