Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
34 Ezek így nagyjában — csak igen nagyjában — azok a kifogások, a melyeket a törvénytervezet rendelkezései ellenében felhozhatunk; még csak egyet akarok hozzátenni — mert a gyakorlati élet szempontjából kevésbé fontos öröklési tekinteteket itt mellőzhetem — és ez az, hogy ha a törvénytervezet tényleg annyira humánus, mint a milyennek feltüntetik, akkor azon esetben, a midőn a gyermek az apa által önként elismertetik, miért nem mondja a törvénytervezet, hogy a gyermek belép az apa családjába ? Miért marad a gyermek továbbra is teljesen idegen az őt elismerő apa családjával szemben, és miért nem vonjuk le ismét a természetes következményeket a vér természetes követelményeiből, azzal a kijelentéssel, hogy az apa ezen elismerése következtében a gyermek belép apjának családjába ? Ez természetes következése lett volna a javaslat azon intézkedésének, hogy ha egy apa elismeri gyermekét, akkor ez annak nevét kapja s apja teljesen ugyanazon jogokat gyakorolja felette, mintha törvényes gyermeke volna. A kérdés ily megoldása, úgy látszik, már szerfölött gyökeres lett volna, mert szakítást jelentett volna az eddigi évezredes felfogással. Erre is csak azt mondhatjuk, a mit Goethe mondat Mephistóval: «Es erben sieh Gesetz und Kechte In ewiger Krankheit fort; Sie schleppen von Geschlecht’ sich zu Geschlechte ; Vernunft wird Unsinn, Wolfchat Plage, Doch von dem Hechte, das mit uns geboren, Von dem ist, leider, nie die Frage.» így állunk, t. uraim, ezen kérdéssel is, a melyet, mint az előbb bátor voltam érinteni, sohasem szabad jogászi szempontból vizsgálni, a minthogy egyáltalában a legnagyobb bűnének tekintem minden törvényhozásnak azt, hogy a társadalmi kérdéseket tisztán jogászi szempontból — ne méltóztassék félreérteni, nem jogi szempontot mondok — a jogászi constructio, a jogász theoriái, kategóriái és systemái szempontjából akarja megoldani. Ezen felfogással, azt hiszem, szakítanunk kell. Társadalmi kérdéseket mindig az emberiesség, a szív és az érzés szempontjából kell vizsgálni és megoldani, tekintet nélkül arra, vájjon az eredmény micsoda romboló hatással lesz az eddigi, ezer 34
