Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
A polgári perrendtartás javaslata. A Magyar Jogászegylet 1902. márczius és április hónapjaiban folytatott vita [205., 1902]
72 ügyvéd beszélek, bárha a javaslat intézkedése a fővárosi ügyvédeknek egyelőre felbecsülhetetlen nagy kárt okozna; mert ha igaz, hogy a vidéken nincs ügyvédkérdés, és csak Budapesten túlsók az ügyvéd, úgy ez reánk nézve minden esetre kalamitás, de el kell ismernünk, ha méltányosak akarunk lenni, hogy a törvényhozás nem lehet hivatva, és nincs is abban a helyzetben, hogy ezen az állapoton törvényes intézkedések által segítsen. De a szóban forgó rendelkezés Ausztriával szemben is hátrányos helyzetbe juttat bennünket, mert míg az osztrákok a magyar adóst az osztrák bíróságnak alávetni tudják, addig nálunk, a hol az üzlet kevésbbé formalisztikus módon bonyolódik le, és a hol a verseny élesebb volta az eladót kíméletesebb és körültekintőbb eljárásra szorítja, a már az üzlet létrejöttekor perre való utalás az osztrákoknál divó rendszer szerint nem alkalmazható. írásbeli kötések csak a nagyvevővel szemben jönnek létre, mely kötésekben aztán a felek magukat a budapesti tőzsdebiró- ságnak vetik alá. A tőzsdebiróságról is nyilatkozni kívánván, sajátságos, hogy az első, a mit felhozandónak és hangsúlyozandónak tartok, az, hogy ezen tiszteletreméltó bíróság irányában semmiféle ellenszenv bennem nem lakozik: sem összeköttetéseim természete, sem egyéb körülményeim ezen érzésre nem ösztönöznek. Teljesen méltánylom azon férfiak buzgóságát, kik képességeiket és idejüket önzetlenül ezen intézmény szolgálatának szentelik, meghajlok különösen a vezetés szelleme előtt és készségesen elismerem, hogy ezen bíróság újabban, midőn a tőzsdeügyietek jogi természete nemcsak nálunk, de a continens majdnem minden piaczán élénk vitákra és a különböző testületek és egyletek közt heves összeütközésekre adott alkalmat, felülemelkedett minden osztályérdeken, és nem tagadta meg érzékét a közhaza általános érdekei iránt, melyeket legelső sorban kell respectálnia mindenkinek, ki ez országban bármi csekély részben a nyilvánosságra tartozólag működni kíván. De én elvben nem vagyok barátja a kivételes bíróságoknak, mert azok privilégiumokat állapítanak meg, melyek az érdekeltekre nézve szándékukon és akaratukon kívül egy nemét az exemptiónak és területkivüliségnek statuálják. Pedig nálunk az államnak, a a«*