Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
A polgári perrendtartás javaslata. A Magyar Jogászegylet 1902. márczius és április hónapjaiban folytatott vita [205., 1902]
65 készítő iratokra való minden tekintet nélkül eszközli s arra, hogy meg van-e ez az előkészítő iratban vagy nincs, semmi ügyet nem vetünk. A felszólaló úr ezt az álláspontot elvileg helyesnek ismeri el, de tőle mégis eltért ugyanúgy, mint a törvényjavaslat, a mennyiben ellenőrizendőnek tartja azt, hogy mi van az előkészítő iratban. Jelesül csak az ellen tiltakozott, hogy ez a tétel világosan bevétessék a törvényjavaslatba, azt ellenben, hogy benne foglaltnak tekintsük, nem tartotta kifogásolhatónak. Pedig nem a szóbeliség elvének doctrinár megvalósítása, hanem tisztán gyakorlati megfontolás igényli annak a kimondását, hogy az előkészítő iratok tartalma figyelembe egyáltalában nem jön. Csak akkor érjük el a szóbeli tárgyalás élénkségét, az ügy valódi tisztázását, ha az előkészítő iratokat a tárgyaláson nem olvasgatja a biró, nem gondolnak reájuk a felek és az Ítélet tisztán a szóbeli tárgyalás eredményén alapszik. Egészen más természetesen az, hogy az a fél, a ki szándékosan vagy vétkes gondatlanságból mellőzte a per előkészítését, az ezzel okozott költségben marasztalható, sőt, a mint a sommás eljárási törvénynek a felszólaló úr által a gyakorlat szempontjából méltatott intézkedései megengedik, a bizonyítástól el is zárható. De éppen azért az általa felhozott példák mutatják, hogy ennek a túlhajtása rendkívül veszedelmes volna, hiszen igen közel fekvő az a felfogás, a melyet részben érintenek is az illető határozatok, hogy már az is hiba, ha a felek egyike az előkészítő iratokban nem adta elő teljesen azt, a mit a szóbeli tárgyaláson felhoz. E tekintetben egyébként felfogásom és Fodor tagtárs úr felfogása között a különbség nem oly nagy, mint a jegyzőkönyvelés kérdésében. Az idő előrehaladtára való tekintettel röviden jelzem, hogy a szóbeli tárgyalás eredményeinek följegyzését oly módon kell eszközölni, hogy egyfelől a felek érdeke sérelmet ne szenvedjen, másfelől a bíróság túlságos munkával ne terheltessék. A járásbirósági eljárásban ez csak a jegyzőkönyv megfelelő vezetése útján érhető el. A tényállásnak az ítéletbe való felvétele magában véve nem nyújt elég garantiát. Hányszor panaszkodnak a felek, hogy a bíróság az ítéletben nem úgy állapította meg a tényállást, a mint az valóban elo- adatott. Ezenkívül a mi bíróságaink a mai perrendtartás uralma alatt szinte rendszerré tették, hogy az Ítélet ne adja elő a tény-257
