Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
A polgári perrendtartás javaslata. A Magyar Jogászegylet 1902. márczius és április hónapjaiban folytatott vita [205., 1902]
a melyeket előadásom kezdetén már kifejtettem, hogy a szóbeli előadás jelentősége háttérbe szorulhatna az iratok figyelembevétele előtt. A midőn a német polgári perrendtartást megalkották, akkor már szintén megtették azt az indítványt, hogy a bírósági hivatalból konstatálja azt, vájjon a fél az előkészítő iratok tartalmában fogtaltakat előadta-e változatlanul, vagy módosításokkal. Ezt az indítványt akkor mellőzték, a tárgyalási jegyzőkönyvek szűkszavú tartalma szerint azért, mert ez a szabály Hannoverában az ottani perrend szerint már megvolt és tényleg oda vezetett, hogy az ügyvédek szóbeli előadás nélkül tisztán azt constatálták, hogy ők nem akarnak egyebet előadni, mint a mi az előkészítő iratokban foglaltatik és így a szóbeliség tetemes hátrányt szenvedett. Ez alapon azután a német perrendtartás megalkotásánál ezt az rendelkezést mellőztek. Újabban ismét felvetették ugyan Németországban a per- rendtartás reformeszméi közt ezt a kérdést. Csak e napokban jelent meg egyik, a gyakorlat terén működő német jogásznak, MoellerRóbertnek munkája a német polgári perrendtartás reformjáról, a melyben ő szintén azt kívánja, hogy a biróság hivatalból constatálja, hogy a fél eltért-e az előkészítő iratoktól vagy nem. Csakhogy ő egészen más szempontból teszi azt, mint a t. előadó úr; ő ezzel meg akarja kímélni a bíróságot az ítéleti tényállás szerkesztésétől, a mi gyakran a biróság tetemes megterhelésével jár. Azonban a t. előadó úr és ebhez a nézetéhez én is csatlakozom — az ítéleti tényállást nálunk mellőzbetőnek nem tartja. Szükség van arra már csak abból a czélból is, hogy a felülvizsgálati biróság tudja azt, hogy mi az a tényállás, a melyet az alsófokú biróság megállapított. E nélkül pedig a jegyzőkönyvből magából tudhatja ugyan azt, hogy mit adtak elő a felek, de nem tudhatja azt, hogy mi az a tényállás, a melyet a bíróság megállapított. Ha tehát azon az állásponton vagyunk, hogy az Ítéleti tényállást minden esetben szerkeszteni kell, akkor semmikópen sem érjük el azt, a mit ennek az eszmének német hívei akarnak elérni, hogy ilyen constatálásoktól a bíróságot e tekintetben tehermentesítsük: akkor csak azt érjük el, hogy a bíróságot megterheljük azzal, hogy az előkészítő iratoknak congruentiáját a szóbeli tárgyaláson mindig con- statálni legyen kénytelen, de nem tehermentesítjük a másik (И 253
