Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
A polgári perrendtartás javaslata. A Magyar Jogászegylet 1902. márczius és április hónapjaiban folytatott vita [205., 1902]
6 Németországból átszivárogtak ezen egészséges eszmék Ausztriába és hozzánk is. Szóbeli perük van tehát a németeknek, szóbeli perrendtartásuk az osztrákoknak és szóbeli perrendtartást kaptunk a törvényjavaslatban mi magyarok is. Minden törvényalkotás nagy munka és nehezen megoldható feladat. De ez talán leginkább áll a perrendtartásra nézve, mert míg az anyagi törvények a nép jogi meggyőződésében, traditioiban, szokásaiban lelik mindig keletkezésük rugóit, és a törvényhozó csak mintegy rendszerbe és biztos formába önti a már létezett jogintézményeket és jogelveket: addig a perrendtartás codifikatiójánál fősúlyt kell fektetni a czélszerűscgi szempontokra. Oly perrendtartásra van szükségünk, a mely egyszerű, biztos, gyors és olcsó eljárást tegyen lehetővé; arra kell törekedni, hogy a peres felek az eljárási szabályokat könnyen átértsék, felfogják, mintegy magukba szívják és megemésszék, és hogy az eljárás a bíróságra nézve ne legyen túlságosan nyomasztó bureaukratikus formalizmusával, könnyen legyen kezelhető és alkalmazható, hogy útját állja akár a tudatos akár a véletlen huzavonának, hogy lehetetlenné tegye vagy legalább is korlátozza a felek által czélzott és sokszor megkisérlett kölcsönös bosszantásokat. Hangsúlyoznunk kell már e helyütt, hogy a törvényjavaslatnak sikerült egészben véve és nagyjában ezen czélokat elérni. Magas jogi színvonalon áll ezen alkotás, az elmélet szempontjából megfelel a tudomány kívánalmainak, a gyakorlati élet exigentiáival szintén számol és azokhoz is alkalmazkodik. Ha a részletkérdésekben nem is értünk mindég és mindenütt egyet a törvényjavaslattal, ez nem von le a törvényhozási mű qualitá- sából semmit, mert ezen detail kérdések oly természetűek, hogy nem érintik a rendszert és így még mindig lehet és van is reményünk arra nézve, hogy a törvény végleges szövegének megállapítása előtt a parlamenti tárgyalások alatt ezen kérdések és vitás pontok kellő méltatásban részesülhetnek. Értjük ezen pont alatt az úgynevezett ügyvédi sérelmeket, a melyeket a T. J. szemben az 1901. évi tervezettel csak részben sanált. A megindulandó vita során lesz alkalmunk ezen kérdéssel is behatóan foglalkozni s kimutatni, hogy ezen kívánságok jogosak, a jogszolgál198