Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
18 hanem hogy ez utóbbi nyerjen jogokat az atyával és rokonságával szemben a vérrokonság természetes jogánál fogva. Ha csak ez volna a kérdés, ha az atyaság önkéntes elismerésének vagy bírói ítélettel megállapításának ipso iure beálló következményei csak azok volnának, hogy a gyermek természetes atyja nevének viseléséhez, a törvényes gyermekével megegyező tartáshoz és kisebb-nagyobb terjedelmű örökösödési jogot nyerjen az apával és rokonaival szemben, de nem válnék mégsem az apa családjának tagjává, az apa nem nyerne felette szülői jogokat, hanem megmaradna az anya szülői hatalmában : akkor a kérdés átalakul a közrend és a jogbiztonság kérdésévé és merő pénzkérdéssé. A névviselés joga, mihelyt nem egyúttal azt jelenti, hogy annak a családnak a tagja, a kinek nevét viseli, teljesen értéktelen jog, sőt ha viselése kötelezettséggel járna, nem ritkán tehernek tekintené épen maga a törvénytelen gyermek. Különben a mellett, hogy a törvénytelen gyermekek legnagyobb részére nézve többnyire közönyös jog, a közrend szempontjából káros hatása lehet, mert a vadházasságok elpalástolására, szé- pítgetésére és a személyek azonossága közül tévedésekre és megtévesztésekre nyújt alkalmat. Ahhoz, hogy a törvénytelen gyermek a természetes atya házán kívül megfelelő tartásban részesülhessen, nem szükséges őt a törvényes gyermek jogállásába helyezni. Ezt a kérdést még akkor is e nélkül meg lehetne oldani, ha a törvény — tekintet nélkül az anya életviszonyaira — azt látná jónak, hogy a gyermek tartását az atya társadalmi és vagyoni állásához mérten szabja meg. A mi pedig az örökjogot illeti, ismét bizonyos, hogy a törvénytelen gyermekek túlnyomó részére nézve alig van jelentősége. Bájuk nézve nem a többnyire soha vagy csak a távol jövőben érvényesülhető örökjog, hanem a jelenben valósítható kedvezmények elérése képez létkérdést. Ennek az örökjognak fejében kiszakítani a gyermeket az anyja családjából és beledobni kolonczkép egy más, neki érzésre idegen családba, nem is szólva arról, hogy ez utóbbinak nyugalmát, boldogságát feldúlná, bizony magára a gyermekre nézve is kétes értékű jótétemény volna. Igaz, hogy nem volnának ritkák azok az esetek sem, midőn 18
