Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
46 míg az a gépmunkás, kit a gép megölt, az a napszámos, ki az építési állványról leesve, szörnyet halt, az a vándorló, kit a vonat elütött: ártatlanul vesztette el életét a társadalom fejlődéséért, addig az a visszaeső, kit a bár kicsiny, de ismételt bűnéért egy vagy két hónapra, vagy évre lezárunk, mégis csak szolgáltatott okot bűnével erre a bánásmódra. És harmadszor : soh’ se higyjük azt, hogy magának annak a visszaesőnek rosszat teszünk az ilyen szigorral és soh’ se vádoljuk magunkat azzal, hogy neki rosszat cselekedve, igazságtalanul jártunk el. Ellenkezőleg! neki magának is jót teszünk vele s habár furcsán is hangzik, más híján legalább ilyen alakban gyakorlunk patronaget fölötte, mert hosszú időn át fedelet, ruhát és kenyeret adunk neki, a mit úgy sem lenne képes becsületes úton megszerezni, magunkon pedig óriási nagyot segítünk azzal, hogy a társadalmat hosszú időre megmentjük az ilyen embernek igazán csak közveszélyes szabadonjárásától. íme tehát: 1) megszüntetése a közigazgatási hatóságok szabadságvesztésbüntetést kimérhető jogosultságának, 2) megszüntetése a tolonczrendszemek, 3) mentül nagyobb, és pedig csak pénzbüntetésben megnyilvánuló enyheség a, ma egy hónapon alúl büntetett kis bűnök eseteiben, ellenben 4) fokozottan mentül hosszabb szabadságvesztésbüntetésben álló s kellő elkülönítéssel alkalmazandó szigor a visszaesőkkel szemben : ez az én hitvallásom, melylyel azon a bajon, melyen mások a feltételes elitélésnek népünk gondolkodásmódjával össze nem egyeztethető, vele meg nem értethető, csak zavart és még nagyobb kriminalitást előidéző behozatalával akarnak segíteni, hazai viszonyaink figyelembe vételével egyedül vélek segíthetni. 156