Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
40 Ideérve ugyanis — és hangsúlyozottan ismételve azt az eddigiekben már kifejtett nézetemet, hogy az államhatalom a büntetés jogát ilyen esetekben sem ejtheti ki kezeiből, büntetnie ilyen esetekben is kell és ezt a feltételes elitélés alakjában sem függesztheti fel esetlégtől függő későbbi időkre — rá kell térnem arra, hogy nézetem szerint a feltétlenül eltörlendő egy hónapon aluli szabadságvesztés-büntetések helyett egyszerűen a legczélszerűbb büntetési nemet: a pénzbüntetéseket kell beállítanunk büntető törvényünkbe. A munkanélkülit, ki éhségében kenyeret lop, a szerelmes ifjút, ki kedvesének a szomszéd kertjéből tolvaj-módra rózsát szakít, a duhaj parasztlegényt, ki a korcsmái hősködés közben társát megszurkálva, 20 napra ágyba fekteti, a hősködő mesterlegényt, ki ölbe áll a rendőrrel s megveri vagy földhöz vágja őt, a kereskedősegédet, ki egy éjszakai mulatás élvezetéért megfeledkezve a becsületről, elkölti főnöke pénzét, a rossz útra tévedt iskolás fiúkat, kik ellopják és zálogba teszik a szomszéd óráját azért, hogy elutazhassanak a Bakonyba rablóbandát alakítani (megtörtént fővárosi eset!) stb. ne csukjuk le arra az 1—2 napra vagy hétre, hogy ezzel aztán igazán tökéletesen elrontsuk őket s lehetetlenné tegyük további existentiájukat, hanem a helyett ítéljük el őket megfelelő pénzbüntetésre] Bizonyos, hogy az elitéit így is feltétlenül érezné, hogy rosszat cselekedett és társadalmi hatalmunk tényleges éreztetésével mindenesetre több valószínűséggel észretérítenénk őt, mintha minden büntetés nélkül hagynók, a mit a feltételes elitélés jelentene. Ez a reform : az egy hónapon aluli szabadságvesztésbüntetések eltörlésének megvalósítása, még fennálló törvényünk mellett is, igen könnyű lenne épen nekünk. Törvényünk 92. §-a egyenesen magában is foglalja ennek a lehetőségét. Nagy hiba azonban az, hogy bíróságaink teljesen félreismerik és nem értik át e § mély jelentőségét. Napról-napra láthatjuk, hogy bíróságaink csupán a súlyosabb, tudniillik fegy- ház vagy börtönbüntetés súlya alá eső cselekményeknél alkalmazzák ezt a §-t, de mi ügyet sem vetnek rá ott, a hol leginkább lenne szükséges annak alkalmazása: a fogházbüntetéseknek pénzbüntetésre való átváltoztatásánál. íme a bizonyság: a buda150
