Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
37 ellátogatott s a Nyugatról beözönlő friss eszmék fuvallata, a nyugati miveltségnek hozzánk is elterjedése, az ipar, a kereskedelem s a világközlekedés csodás eredményeinek megismerése s részben nálunk is történt megvalósítása, minket is más emberekké tettek, mint a milyenek voltunk ezelőtt ötven-hatvan évvel. A sok áldásos eredmény mellett azonban, a melyben ezzel részesedtünk, nálunk is megszületett az emberi társadalom biztonságának és nyugodtságának legádázabb veszedelme: a socialis nyomor. Ez a modern szörnyeteg minden kapun hangosan kopogtat, melyen belül a népek sorsának intézéséről van szó és megköveteli az ő figyelembevételét a büntető törvények alkotásánál vagy ujjáalkotásánál is. Számolnunk kell tehát vele akkor is, midőn közállapotainknak a rövid büntetések nagy számában rejlő socialis veszedelmén akarunk segíteni. Számolnunk kell azzal a ténynyel, hogy ma már százezrek éhesen kelnek fel és éhesen feküsznek le minálunk is. Számolnunk kell vele, hogy ma már nálunk is megszámlálhatlanra megy a munkát hiában kereső proletárok száma, a kiknek socialis viselkedésében végre is a gyomor korgása a legfőbb irányadó tényező. Számolnunk kell azzal a ténynyel, hogy ma már nálunk is számtalan nyomorult existentiát a socialis viszonyok türbetetlenségéből fakadó, bizonyos, hogy úgymondjam ellenállhatatlan socialis kényszer ereje visz és ragad magával arra a,z útra, a melynek kezdeténél a criminalis codex van odaállítva tilalomfának és meg kell állapodnunk ahban, hogy büntető- törvényünknek nem a mai viszonyok szem előtt tartásával létesült, de mégis ma is érvényes az az intézkedése, mely a bírót feljogosítja, sőt kötelezi a rövid, legalább is egy hónapnál rövidebb szabadságvesztésbüntetések kimérésére: mai socialis viszonyainkkal nincs összhangzásban. Nincs pedig összhang- zásban azért, mert a birót oly Ítélkezésre kényszeríti, mely a mai társadalom érdekeit nemcsak hogy nem szolgálja, de sőt ellenkezőleg, ezen érdekek ellen való. A társadalomnak ugyanis semmi szüksége arra, hogy a nélkül is létező veszedelmes elemeit évente 36192-vel szaporítsuk azoknak a sorából, a kiket nem a bűn szomja, hanem a socialis nyomor kényszere vitt az alig számbavehető, hiszen legfeljebb csak egy 147
