Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
30 közigazgatásunk rendőri bíráskodása a régi szolgabiróvilágnak egyik olyan itt felejtett maradéka, a mely ma már alaposan megváltozott viszonyaink közé egyáltalában nem talál. Ennek a lehetetlen helyzetnek betetőzéséül aztán ott van még az is, hogy a közigazgatási hatóságok büntető jogkörébe utalt kihágások száma egyszerűen tüneményszerű, a mesék világába való szám. Jogalkotásunk egyetlen egy téren sem ért el akkora recordot, mint a kihágási tényálladékok alkotásának terén s bizonyos, hogy a törvényhozás akkor, mikor a miniszteri rendeletek mellett még a törvényhatóságok és a városok szabályrendeleteit is kihágás-alkotási joggal ruházta fel, egy soha csődbe nem jutó paragrafus-gyárat teremtett meg. Ez a sok jogalkotó tényező az egyén állami életének mezején eddig már oly megszámlálhatlan menyiségű figyelmeztető táblát és tilalomjelet állított fel a számtalan fajta kihágások sűrű egymás mellé állítása alakjában, hogy valóban nehéz, míg egyiket kikerülni akarjuk, önkéntelenül is bele nem ütődni a másikba. És valóban alapos a kérdés: vájjon van-e Magyarországon büntetlen előéletű ember csak egy is, a ki életében legalább egyszer valamely kihágásért elítélhető ne lett volna, pedig bizonyára neki magának fogalma sem volt arról, hogy kihágást követett el. Távol áll tőlem s talán említenem sem szükséges, hogy közigazgatási hatóságaink igazságosságát s jóhiszeműségét minden aggály és kétség felett állónak ismerem el ezen a téren is, de azt még sem tudom épen az ő, a föld népe között elfoglalt, hogy úgy mondjam : paterfamiliási szerepével és hivatásával meg- egyeztethetőnek elfogadni, hogy az eseteknek épen 56 o/o-ában ő legyen a föld népének valóságos mumusa az ő 3—4 órás és 1—2 napos elzárás-büntetéseivel, ő, a ki hivatását igazán csak akkor töltheti be, ha az alája tartozó föld-népe nem fél vagy reszket a kezétől, hanem szeretettel megcsókolja azt. De különösen nem tudom megérteni azt, hogy miként lehetséges megengedni a közigazgatási hatóságnak, hogy az eléje utalt kihágási ügyekben a vádlottat esetleg 2—3 havi elzárásra is elitélhesse, tehát személyes szabadságát ilyen elég hoszszu ideig ő is korlátozhassa — még ma is, ma, a mikor a B. P. a nyomozás során letartóztatott egyént 3 napnál hosszabb időn kenő
