Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
lesz, ha meggondoljuk, hogy a házasságon kivül született gyermekek elismerésének szaporodása a házasság rovására a concubinatus terjeszkedését előmozdítaná. Már az is csábító, hogy a vadházasságban a férfit a nő irányában semmiféle erkölcsi és anyagi kötelezettség nem terheli. Túladhat ágyasán a nélkül, hogy hosszadalmas és költséges válópert kellene folytatnia. A gyermekek törvényesítése és a gyermek feletti szülői jogok gyakorolhatása czéljából szintén felesleges, hogy a férfi törvényes házasságra lépés által magát lekösse, mert ezt a czélját az elismerés utján a vadházasság folytatása mellett is elérheti. Ha pedig az elismerés kedvezménye a házasságtörő vagy vérfertőztető viszonyból származottakra is kiterjesztetnék, egészen meghiúsulnának a házassági törvénynek a közel rokonok közti és a kettős házasságokat a jó erkölcsök és a közjóiét okából tiltó rendelkezései is. Minek várja be a férfi házassága felbontását, ha kedvesével némileg egyesülhet annak veszélye nélkül, hogy a viszony gyümölcse nem lesz törvénytelen ? Elég volna-e a büntető törvény szigora, hogy megakadályozzon vérfertőztető nemi egyesüléseket, ha a születhető gyermek törvénytelen voltának Damokles kardja nem lebeg fölöttük azoknak, a kik törvényes házasságra soha sem léphetnének ? Ám tekintsünk el ezektől, nézzük csak mi volna a következménye, ha a szabad állapotban volt férfi és nő közti házasságon kívüli viszonyból származott gyermeket elismerő természetes atya ipso iure apai jogokat nyerne a gyermek felett? Ellökhetné magától az anyát és elvehetné tőle gyermekét. Vájjon igazságos volna-e, hogy az anya elveszítse gyermekét és az atya elvihesse otthonába, a hol esetleg egy más nővel él vad- házasságban? Igazságos-e, hogy az anyja tűrje, hogy az legyen gyermekének azontúl gondozója, a ki miatt őt elhagyta ? Ilyen igazságosztást a gyermek érdeke sem igazolhat, mert mennyivel nagyobb a biztosíték, hogy a természetes atya nagyobb szeretettel és gonddal fogná nevelni gyermekét, mint az anya, a ki vérével táplálta, fájdalmak közt szülte, a kit a természet ellenállhatatlan ösztöne kényszerít már arra, hogy magzatjához szeretettel ragaszkodjék? Ez annyit tenne, mint minden nőt, a ki házasságon kivül 15 15
