Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
24 ségén, mely azt hiszi, hogy erkölcsről lehet beszélni az erkölcstelennek, az erényt lehet hirdetni a bukottnak s a feltételes elítéléssel járó kenetteljes praedikáczióval egyszerre helyre lehet ütni, ki lehet pótolni azt a mérhetetlenül nagy űrt, mely éveken keresztül nőtt nagyra a fővárosi criminalitás fertőjébe beleesett individuum lelkében. Boldogok, a kik hisznek! Mielőtt a büntetőjogi népismeret tanulmányozásából levonható érveimmel végeznék, mint ezzel a részszel a legszorosabban összefüggő tárgyra, ki kell térnem arra is, hogy a feltételes elitélés hívei épen minket magyarokat illetően, a régi magyar jogszolgáltatás egyik jelenségével is érvelnek: azzal tudniillik, hogy eleink már századokkal ez előtt gyakorolták Magyarországon a feltételes ítélkezést. Igaz, innen-onnan valóban előkerültek egyes ilyen régi magyar feltételes Ítéletek! De nézzük csak meg: mily viszonyok közt és hol élt ez a gyakorlat ? Egy-egy önálló municipiumnak falai közt, a hol az akkori idők kezdetlegességéhez képest csak egy-két száz vagy ezer ember feje fölött kezelte az illető helyhatóság a büntető Ítélkezés jogát. Egy minden mástól elzárt s egyedül a maga szűk körére szorított társadalmi kör keretén belül éltek tehát ezek a mi rég' ((feltételes»-ink, úgy az itélőbirák, mint az elítéltek is. Ebben a patriarchalis állapotban, ebben a valósággal paterfami- liasi jogkörben születtek meg a mi régi magyar feltételes Ítéleteink. Bármily furcsán hangzik is, megvolt náluk a patronage is, mert hiszen biró és elítélt egész életén keresztül ugyanannak a városnak területén tartózkodott, látták egymást napról-napra, az ítéletet s az elítéltet ismerte a város minden egyes lakója és így az illető egyén a birájának és összes polgártársainak állandó és folytonos ellenőrzése alatt élte le a próbaidőt, melyet a hatóság elébe szabott. Ily körülmények, ily társadalmi viszonyok között valóban sikerrel volt gyakorolható nálunk is a feltételes ítélkezés, épen úgy, mint a hogy a családi élet szűk körében az apa is okosan cselekszik, ha gyermekét az első csíny tevésért csak meginti, de még meg nem bünteti. Ma azonban, amikor nem csak egy város falai közé bezárt, 134.
