Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)

Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]

20

emberekkel, ezzel az emberanyaggal meg fogja tudni értetni, hogy mit jelent az, hogy őt a bíróság «feltételesen» Ítélte el!?

A feltételes elítélés hívei ugyanis egy igen fontos momentum tekintetében járnak szintén egészen kétségtelenül téves utakon — épen azért, mert a mi népünk büntetőjogi megismerésével nem törődnek.

Ők ugyanis azt a tényt veszik kiindulási pontul, hogy a feltételes elitélés mibenlétét, lényegét és erkölcsi fontosságát ők meg tudják érteni. Elfelejtik aztán, hogy köztük, a különben is magas szellemi műveltségű, de a büntetőjogi szaktudomány terén épen kiváló nagy tudással rendelkező, művelt emberek értelmi fejlettsége közt egyfelől és másfelől a magyar büntető iudicatura passiv alanyait az esetek túlnyomó többségében szolgáltató köznéposztály értelmi niveauja közt mily óriási nagy és áthidalhatatlanul széles űr tátong! Azt hiszik, hogy ha ők át tudják érteni a csak feltételesen való elitélés áldásos mivoltát, akkor meg fogja azt érteni Kis Bandi János, meg Klapec Janó, meg Nyegruc Yaszilika is.

Pedig dehogy fogja megérteni!

A ki, mint én, napról napra tanúja annak, hogy népünk társadalmának melyik és milyen rétege szolgáltatja a mi criminalis ember-anyagunkat, annak el kell ismernie, hogy ez az emberanyag nemcsak, hogy méltányolni nem lesz képes az ő «feltételesen való elítélésének» a lényegét, de sőt azt sem fogja tudni közülök egy sem, hogy mi is történt vele tulajdonképen? El - litélték-e ?, nem-e ? Megbüntették-e őt vagy sem? Fogalma sem esz róla.

Ő csak azt fogja tudni, hogy nem tartják ott, nem csukják le, sőt még pénzt sem kell fizetnie, egyebekben azonban teljesen tájékozatlanul fog állani úgy a múltra nézve, hogy vájjon tehát jót is cselekedett-e ő avagy rosszat, a miért meg is büntették, nem is, el is ítélték, nem is, valamint a jövendőre nézve is, hogy vájjon már most mi lesz majd vele, ha még egyszer ismét tesz valami olyant, a miért most, azt sem tudja, mi végből hívták őt a bíróság elé.

Hanem lesznek igenis ilyen gondolatok az ő fejében az ő «feltételes elítélés»-e fölött való töprengésének eredményéül : Nem csuktak le, tehát nem követtem el büntetésre méltó tettet;

130