Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
16 E szerint az 1900. évben Magyarországon a kir. járásbíróságok előtt vétségek czímén összesen 55618 egyén lett jogerősen elitélve. Ezek közül a rágalmazás, becsületsértés, csalás és vagyon- rongálás miatt elitéltek száma összesen 23851-et tesz ki; ha ehhez a testi sértések czímén elitéit 14855 egyén közül csak 50 %-ot (7427-et), a sikkasztás czímén elitéltek közül csak 20 °/o-ot (511-et) számítunk azokra, kik könnyű testi sértés miatt, illetőleg szolgálati viszonyban stb. elkövetett sikkasztásért ítéltettek el, végeredményül az áll elénk, hogy az 55618 elitéit egyén közül (23851 + 7427 + 511 =) 31789-et tett ki azoknak a száma, kiket a kir. járásbíróságok az 1900. évben csak a sértett fél magánindűványára üldözhető vétségek miatt ítéltek el. Az összes elítélteknek 57 %-a tehát csak azért ítéltetett el és volt is elitélhető, mert ezt a sértett fél kívánta az államhatalomtól. Ez a száraz számadat gondolatom szerint az én álláspontom szempontjából fontos tényt bizonyít. Népünk jogérzete és gondolkodásmódja ugyanis ezen adat szerint a legkisebb, a logjelentéktelenebb bűncselekmények esetében sem akar megnyugtatás nélkül maradni és e megnyugtatás megszerzése végett ő maga szükségesnek tartja követelni a,z állam büntető hatalmától, hogy teljesítse hivatását és a legenyhébb bűnt is büntesse meg, a legkisebb bűnösre is sújtson le pallósával. Kérdem már most: mit fog mondani annak az 57 % sértettnek a jogérzete ahhoz, hogy ez az ő jogos követelése a feltételes elítélés alakjában egyszerűen kielégítés nélkül fog maradni? Micsoda felfordulás támad majd az ő agyában, micsoda zavar keletkezik majd az ő lelkében, a mikor azt látja a tárgyaló teremben, hogy a biró nemcsak hogy meg nem bünteti a maga a biró által is büntetendőnek kijelentett egyént, de sőt barátságos, szeretetteljes hangon megvigasztalja őt a felől, hogy ne féljen, most az egyszer hiába jelentette fel őt a megsértett egyén, nem én el a czélját, az államhatalom ebben az esetben nem nyújt a sertettnek segítséget sérelme orvoslására, és büntetlenül hazaereszti őt: a kétségtelenül bűnös egyént. Igaz ugyan, hogy meg fogja hallani az a sértett fél ugyanakkor azt is a bírótól, hogy vigyázzon az a bűnös ember, mert ha még egyszer bűnt követ 126
