Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
11 jogi megnyilvánulásaival fogok első sorban is foglalkozni és ebből a nálunk annyira semmibe sem vett és elhanyagolt eszmeanyagból fogom megkisérleni indokolni azt a meggyőződésemet, hogy a mi magyar népünk gondolkodásmódjával a feltételes elítélés gondolata nem egyeztethető össze. Itt mindenekelőtt egy igen fontos megkülönböztetést kell tennem. Olyan ez a megkülönböztetés, a melylyel büntetőjogunk kiépítése körül szintén nem igen sokat szoktunk törődni, noha sajátos viszonyaink ezt minden esetben úgyszólván megkövetelnék. Magyarországon kétféle kriminalitást kell megkülönböztetnünk : egyfelől a főváros és másfelől a vidék kriminalitását. Más amaz és más ez. Egyebet tapasztalunk ott és egyebet emitt. Mások a bűncselekmények, melyeket a fővárosban, és mások, a melyeket a vidéken gyakrabban, állandóbban elkövetni szoktak és más maga az emberanyag is, mely ott és itt a bűncselekmények passiv alanyait szolgáltatja. Épen ezért egészen eltérő köztük a felfogás is, mely a büntetőjog megnyilvánulásaival szemben bennök él és vezeti őket életük folyásában. Midőn tehát a magyar nép büntetőjogi gondolkodásának megismerésével foglalkozom, erre a megkülönböztetésre súlyt kell helyeznem és rá kell mutatnom arra, hogy én a vidék népének, más szóval, hogy még közelebbről jelöljem meg: a magyar parasztnak büntetőjogi gondolkodásmódjáról beszelek. A magyar népjellemet, népgondolkodást mitsem vizsgáló magyar hívei a feltételes elítélésnek — kik talán azért leledze- nek ebben a hibában, mert legtöbbjeik nem a gyakorlat, hanem az elmélet terén működő büntető jogászaink sorából emelkednek ki, — a magyar népélet egyik felette fontos mozzanata előtt hunyták be végkép a szemüket. És ez az, hogy a magyar paraszt, tekintet nélkül arra, hogy melyik nemzetiséghez tartozik, hál’ Istennek legnagyobbrészt még ma is abban az úgynevezett egyszerű míveltségi állapotban él, melynek legfőbb törvénykönyve a biblia, s legtekintélyesebb életvezére a vallás tanítása. A mi népünk még nem emelkedett fel a cultura áldásainak arra a magaslatára, mely a természettudomány empiricus tételeivel dönti lassanként halomra a naiv léleknek oly kedves hit-életi axiómákat. A mi 121
