Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)

Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]

ez az egyetlen tudomány, melyet absolute nem szükséges tudnia az alkalmazójának! Annak megállapítására, hogy vájjon Péter köteles-e kifizetni Pálnak a ruhaszámlát, vagy hogy Pál elszántott-e a Péter földjéből egy két láb széles szalagot vagy sem: Verbőczy tudásával biró, jogtudós, szak-biró kell, hogy legalább is egy íven alapos jogi készültséggel megindokolandó ítéletet mondjon, — de ahhoz, hogy ugyanaz a Péter felemelt fővel, szabadon, felmentettként hagyhassa el az igazságszolgáltatás csarnokát, noha talán az apját lőtte le vagy ahhoz, hogy ugyanaz a Pál velem egy sorban álló büntetlen előéletű, becsületes embernek hirdethesse magát, noha fejszéjével a saját fiát verte agyon : ehhez elég a többi tizenkettő közt például czi- pészemnek egyszerű «nem» szava, a melyért csak a világ teremtő urának tartozik számadással, mással senkinek sem. Az én, különben szakmájában igen kitűnő czipészem, kiveheti tehát a criminalis codexet az én kezemből és Ítélhet helyettem, pedig hát nem tudom, mit szólana hozzá ugyancsak ő, ha én is kivenném az ő kezéből a kaptafát és azt mondanám neki: «Nem dolgoztatok önnel, én is tudok olyan czipőt csinálni magamnak, mint a milyent ön csinálna nekem.» Node hát juryk ítélnek Nyugaton, csak nem maradhatunk hátra mögöttük ! S behoztuk az esküdt- biráskodást, melyetmég «továbbfejleszteni» is akarunk! és két év óta mi is büszkén elmondhatjuk, a mivel eddig nem dicsekedhettünk, hogy most már vannak nekünk is, — a miket azelőtt erősen nélkülöztünk — meglepő verdictjeink, sensatios felmentéseink !

Egy tagadhatlanul nagy emberszeretettel megáldott lélek, fájó szívvel észlelve napról-napra a rövid idejű szabadságvesztés-büntetések pusztító hatását a társadalom fejlődésére és ezzel kapcsolatban a visszaesők számának ijesztő mértékben való folytonos emelkedését, kétségtelenül nagy tiszteletet érdemlő töprengései után reá-talál egyszer egy eszmére, a melyet elnevez «feltételes elitélés»-nek. Lelkes buzgalommal építi ki annak fogalmát valóban szép és magasztos épületté. Az épület nagy- szerűsége megragadja minden új iránt annyira fogékony figyelmünket s az alkotóéhoz hasonló lelkes buzgalommal törekszenek legjobbjaink, hogy ennek az épületnek mását hazai monumentális alkotásaink közé okvetlenül és mentül előbb mi is megszerezzük.

8

ив