Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Schächter Miksa: Az orvosi beavatkozás jogáról és az orvos felelősségéről [202., 1902]
26 annak is, hogy e rendelet a kórházakon és klinikákon kívül működő orvosokra is kitérjesztessék. Ezen kívánsággal előtérbe látjuk nyomulni azt a törekvést, mely az orvosi felelősségnek határozottabb formáit akarja, ha nem is egyenest a büntetőtörvénynyel, de legalább sequi valens szabályokkal kialakítani. Érthető, ha ennek a tekintélyes j ogásztestületnek egy ugyancsak tekintélyes tagj a itt nyílt ülésen minap azt mondta, hogy ő már fél minden újabban codificálandó büntető paragrafustól, de ép úgy érthető az ezen kijelentést követő félig halk közbeszólás, hogy e félelem csak egyéni dolog. Az orvosi ténykedés oly széles tért foglal el a közéletben, újabb szerek és módszerek segítségével az orvos oly hatalmas tényezője az egyes egyén és a tömeg életének, hogy eljárásának szabályozása, felelősségének megállapítása szinte imperativ erővel lép fel. És ha én ma e szabályozásnak némely eszméjére leszek bátor az igen tisztelt Jogászegylet figyelmét felhívni, nem a codificálás jogát követelem, hanem csak az irányt óhajtanám jelezni. Sőt azt is ki kell jelentenem, hogy ezen eszmék sem az én tulajdonom. Eészben már meg is valósítvák másutt, részben azon hatalmas elméjű és a dolgok mélyére látó férfiútól, Kovács tanártól eredők, kivel mint tanárommal és az igazságügyi orvosi tanácsban főnökömmel másfél évtizeden át az orvosi felelősség kérdésének nagy horderejű és nem ritkán tragikus részleteit gyakran volt alkalmam megbeszélni. Bámulatosan egyszerű sarkpontját találta ő meg az orvosi felelősség megállapításának: és ez a nyilvánosság. Talán mindjárt érthető lesz az ő idevonatkozó észjárása,, ha elmondom, mint érvényesítette ő a nyilvánosságot más kérdésben. Nem könnyű feladat kórházakban a különböző nemű betegek elkülönítése. Ajtó, lakat, fal, felügyelet: mind elégtelenek az ú. n. állati, de valójában emberi szenvedélylyel szemben. És Kovács tanár a czélt úgy érte el, hogy közös termekbe helyezte el a férfi és nőbetegeket és csak egy deszkakerítés, mely azonban alig valamivel több mint ember magasságú volt és nem ért föl a terem menyezetéig és melyen át szabad ajtónyílás vezetett, választotta el a férfibetegek terem104