Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)

Zachár Gyula: A birtok a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében [199., 1902]

takat: nem minden foglalás idézi elő a régi birtokos birtokának elvesztését, hanem csak az, a mely egész mivoltában különösen erre irányul. Hogy az egyes foglalási esetek közül melyiknek van ilyen «deiectionalis» irányzata és melyiknek nincs, az csak esetenként határozható meg. Ha a foglalás «deiectionak» minősül, akkor a régi birtok a tervezet 505. és 507. § és a possessio duorum in solidum alapelve alapján szűnik meg. Ez esetben az 512. § rendelkezése felesleges. Ha pedig csak egyszerű foglalásról van szó, mint pl. a fenti példában, akkor a régi birtok elvesztésének kimondása egyenesen helytelen.

Nézetem szerint a legkevésbbé sem találó az ingatlan birtokvesztés további két esete. Már magában véve elméletileg is alig képzelhető el oly eset, hogy valaki már azért veszítse el ingatlanának birtokát, mert abból a háborító által kiüzetett, a nélkül, hogy a háborító azt a maga részére elfoglalta volna. A rabló- gyilkos elől, a ki éjjel lakomba tör, rémülve menekülök. A rabló szekrényeimet kifosztva odább áll, én pedig kellő segítséggel vagy a nélkül visszatérek házamba. Valóban egészen visszás jogi okoskodás szükséges annak levezetéséhez, hogy, mert én a rablótól való félelmemben a házamból kimenekültem, annak birtoka legalább is távollétem alatt elveszett, az gazdátlan maradt (minthogy a rablónak esze ágában sem volt azt a maga számára lefoglalni), s hogy a rabló távoztával ismét visszatérve lakomba, nem a régi birtokomat folytatom, hanem a távollétem alatt gazdátlanná lett ház birtokát kell újból kezdődőleg megszereznem. Ugyanaz az eset áll elő a tervezet szerint, «ha valaki a birtokost a tényleges hatalom gyakorlásában gátolja». Ha pl. a földnek vagy háznak birtokosa valami kihágás miatt le lesz tartóztatva és 3 napi elzárásra ítélve, úgy ő nyilvánvalóan a hatóság által akadályozva lesz földje, illetve háza feletti tényleges hatalom gyakorlásában. Ki állítaná mégis, hogy a birtokot is elveszítette.

Mindez esetekben a tévedés abban rejlik, hogy a tervezet nem distinguál birtokelvonás és birtokháborítás között. Az első eset jó részben, a második és harmadik eset pedig túlnyomóan birtokháborításnak és nem birtokelvonásnak lévén minősíthető, a régi birtok megszűnése az első esetben csakis bizonyos megszorításokkal, a másik két esetben pedig talán