Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Zachár Gyula: A birtok a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében [199., 1902]
4;: tartóhelynek (szekrénynek, fióknak, ládának) kulcsát, a melyben a dolog van; ha a dolgot oly külső jellel látja el, a melyből a birtok átruházása világosan felismerhető.» Mindez esetek az indoklás szerint az 508. §-ból folynak, annak rendelkezéseit vannak hivatva világosabbakká, alkalmazhatóbbakká tenni, mert szerinte a «birtokbavétel legközönségesebb és leggyakoribb eseteinek ez a felsorolása, exemplificativ természete daczára sem mondható feleslegesnek; mivel a tétig leges hatalom, mint a birtokszerzésnek fő ismertető jele, magában a törvényben is igen jól bírja el azt, hogy némi alkalmazható szabályokkal ha- tározottabbá tétessék.»* Hogy az ilyen exemplificativ felsorolások mennyiben szolgálnak egy törvény javára, arról volt alkalmam fentebb nyilatkozni. Alig hiszem, hogy a traditionalis birtokszerzés körülírásánál nagyobb szolgálatot tehessenek. A traditionalis birtokszerzés ú. n. «exemplumainak» elseje a dolognak kézró'l-kézre való átadása. A vevő átveszi a péknél a zsemlyét, a czipésznél a czipőt, magára ölti a megvett ruhát, haza viszi a megvásárolt kalapot, könyvet, órát, lánczot stb. Ezekben az esetekben a szerző oly nyilvánvalóan, oly szemmel láthatóan és kézzel foghatóan szerezte meg a birtokot, hogy azt senki sem fogja kétségbe vonni. Mire való tehát ennek a birtok- szerzési esetnek külön kiemelése. Hiszen mindezeknél a szerzési eseteknél a szerző többet tett, mint a mennyit tennie kellett: megszerezte «corpore» et «tactu» tehát occupationalis birtok- szerzésre is elegendő, közvetlen apprehensióval a dolog feletti tényleges hatalmat, holott az 508. § alapján e hatalom gyakorlásának puszta lehetőségét is elégséges lett volna megszereznie. Ennél az esetnél sokkal figyelemre méltóbb és esetleg complicáltabb az, a midőn az átadó a megrendelt árut távollétemben lakásomra hozza. L. 18. §. 2. D. 41. d. Si venditorem quod emerim deponere in mea domo iusserim, possidere me certum est, quamquam id nemo dum attigerit. Ez a szerzési mód inkább adhatna megfontolásra okot. Ha az 509. § ezt a német jogi irodalomban sokat vitatott szerzési esetet nem találta szükségesnek az 509. § példái közé felvenni, annál inkább kihagyhatta volna a szóban forgót. * L. Indoklás II. köt. 78. oldal. 195