Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Zachár Gyula: A birtok a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében [199., 1902]
4-1 lett. Ebben a tekintetben tehát e §-ra semmi szükség sincs. I)e teljesen fölösleges e § az a rendelkezése is, hogy «a birtokot e § alapján csak úgy lehet megszerezni, ha annak következtében az eddigi birtok megszűnik.» E rendelkezés szintén azért felesleges, mert magától értetődik. Nem is hiszem, hogy akadna értelmes biró, a ki a birtoktannal csak némileg is tisztában lévén, egy és ugyanazon dolgon két birtokot fogadjon el egyszerre. «Possessio plurium in solidum existere non potest» volt már a rómaiak alapelve. Physikai igazság ez, a melyet nem szükséges törvénybe foglalnunk, hogy létezővé váljék. All ép úgy az ingóságokra, mint az ingatlanokra.1 Az indoklás által felállított példához hasonló esetek sem fogják e § mellőzésével megzavarni a csak átlagos képzettséggel is biró jogászt.1 2 * * * * * Mert hogy recapi- tuláljam a tervezet példáját,8 ha a télen elhagyottan álló nyári lakom kapualjában vagy eresze alatt, vagy annak valamely helyiségében egy szegény koldus család meghúzza magát, ki fogja ezt az épületem birtokosának tekinteni, bárha tudtom s beleegyezésemen kívül használja is azt. Ki fogna itt továbbá kettős birtokról szólani, midőn az épület birtokosa egészen nyilvánvalóan én vagyok és semmiféle további combinatióra szükség nincs. Igaz ugyan, hogy a koldus-család az épület egyes részének használatával, a fölött bizonyos, időleg kizárólagos tényleges hatalmat látszik gyakorolni, de ez a tényleges hata1 Igen helyesen mondja Windscheid (Lehrbuch des Pandecten- rechts. 8. kiad. 1900. I. köt. 669. oldal): Ist die Sache bereits der that- sächlichen Gewalt eines andern unterworfen, so setzt die Erlangung der thatsächlichen Gewalt über dieselbe Beseitigung der bestehenden thatsächlichen Gew'alt voraus. 2 Lásd L. 3. § 5. D. 41., 2. Plures eandem rem in solidum possidere non possunt. Contra naturam quippe, est, ut cum ego aliquid teneam, tu quoque id tenere videaris. Sabinus tamen scribit, eum, qui pracavio dederit, et ipsum possidere et cum, qui praecavio acceperit. Idem Trebatius probabat, existimans, posse alium ius te, alium iniuste possidere : duos iniuste vel duos iuste rem posse: quem Labeo reprehendit : quoniam in summa possessionis non multum interest, iuste quis an iniuste possideat, quod est verius : non magis enim eadem possessio apud duos esse potest, quam ut tu stane videaris in eo loco, in quo ego sto : vel in quo ego sedeo, tu sedere videaris. 8 L. Indoklás П. köt. 78. old. 2-ik bekezdés. 193
