Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Zachár Gyula: A birtok a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében [199., 1902]
tott várakozásban nyilvánul, mely oda irányul, hogy az apprehensio alkalmával tevékenynyé lett akarat később is érvényesülni fog. A birtoklás tehát mindaddig folytatódik, a míg ez az apprehensio által objective megalkotott várakozás okadatolt és ily módon független a birtokos akarat és cselekvés képtelenségétől, távollététől stb. Végeredményben a birtoklás egy a tulajdonjog tartós gyakorlására irányuló állapot, a melynek jellegzetes eleme a dolog azon állandó helyzetében keresendő, a mely minden változás ellenére mindaddig fennáll, a míg a tulajdonjog tartalmának megkezdett gyakorlására kilátás van.'*' A felsorolt írókon kívül még számosán támadták meg Savigny birtokelméletét, kimutatva annak hibáit, tévedéseit. A támadókkal szemben sorakoznak Savigny követői, a kik a mester tanait több-kevesebb módosítással fentartani és a támadások ellenében megvédelmezni iparkodnak. A már említett Holderen kívül, a ki Pininszki és Strohal munkáit az uralkodó elmélet álláspontjából bírálja, mégScheurl, Banda és Windscheid- ról szándékozom röviden megemlékezni. Scheurl ** erélyes és ügyes védelmezője Savigny tanainak, bár ő is számos concessiot kénytelen tenni. Hogy csak egyet említsek: a «tényleges uralomként» definiált birtoklásban elfogadja a jogutódlás lehetőségét. Mert szerinte a birtokhoz a dolognak csak egyszeri valóságos hatalomba kerítése kell. Ha megkívánja az apprehensiohoz a physikai okok behatását, azok fenmara- dását és állandó működését a birtok tartama alatt nem tartja szükségesnek. Ép azért a birtok tényleges állapotminőségével nem ellenkezik a «successio» lehetősége, mert ez nem egyéb, mint egy személynek belépése egy más személy meghatározott viszonyába. Ezen belépés daczára is a birtoklás ugyanazon oknak okozata marad. Ép azért a megaj ándékozottnak belépése az * Strohal: Succession 126. lap. Glaube ich den Besitzthatbestand kurz charakterisiren zu können: als einen mit auf Dauer veranlagter Ausübung des Eigenthumsinhalts beginnenden Zustand, dessen durchhaltendes Element durch das fortdauernde Dasein einer, bei allem Wechsel, mit der Aussicht auf Fortsetzung der begonnenen Ausübung des Eigenthumsinhalts vereinbar bleibenden Sachlage gebildet wird. ** Scheurl : Zur Lehre vom römischen Besitzrecht, 188(>. 15 167
