Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
42 gyakorlati eredményre vezetett. Az utóbbi a motivatio (elvesztés vagy javítás) által akar a tettesekre hatni és ennélfogva ezéltalannak tekinti a büntetést oly egyéneknél, kik hiányzó értelmi fejletlenségüknél fogva az okok és ellenokok mérlegelésére nem képesek. Ezeknél a nevelés és képzés kell, hogy helyettesítse a büntetést és jogelvonást. Az akaratelhatározás szabadságán felépült büntetőjog viszont a fiatalkorúakban, ha bűnösségük belátásával bírnak is, az erkölcsi érettségnek azt a fokát nem állapíthatja meg, mely a normális ellentállási képesség kifejlődésére szükséges. Nem kis mértékben érdeme a crimi- nalpolitikai mozgalomnak, hogy előreláthatólag ezentúl nem lesz törvénykönyv, mely a büntetőjogi beszámítás határát oly alacsonyan fogja megvonni, mint előzői, és a fejlettebb fiatalok különszerü helyezetét a büntetési eszközök minőségében kifejezésre ne juttatná. A legerősebb dolgot utoljára hagytam. A ki a criminal- politikai mozgalom positiv eredményeiről be akar számolni, nem mellőzheti hallgatással a «feltételes elitélés»-t és nem térhet ki ez intézmény elvi hátterének és gyakorlati hord erejének méltatása elől. Tényleg a criminalpolitikai iránynak hívei, ép úgy, mint ellenségei, nem engedik feledékenységbe merülni az új iskola erőlködését és eredményeit ezen a téren. Az egyik oldalról hivalkodva azt hirdetik: «Ennyit tudtunk elérni.» Az ellentábor gúnyosan visszavág: «Többre nem is voltatok képesek. A feltételes elitéléssel kezdődik és végződik a criminalpolitikai irány dicsősége.» Minden kornak megvan a maga kedvencz eszméje és nem lehet tagadni, hogy a feltételes elitélés eszméje mindjárt első felbukkanásakor széles körökben igen rokonszenves fogadtatásban részesült, sőt annyira fel tudta billenteni az egyensúlyt egyesek lelkében, hogy a büntető törvénykezés testén rágódó minden bajnak panacseáját vélték benne feltalálni és életbeléptetését egyenesen létkérdésnek nyilvánították. A rajongás azonban csak addig veszélyes, mig kívánsága nem teljesül. A valóság rendszerint gondoskodik a kiábrándításról. Több mint egy évtizede annak, hogy Belgium — 1888 május 31-iki törvény — és Francziaország — 1891. évi márczius hó 26-iki törvény — széles keretben élvezi a csodaszer hatásait, de azért Franczia1+2
