Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
32 a mi onnan is kitűnik, hogy a felfedezést megnehezíteni és a gyanút elhárítani törekszik. Megszegte a törvényt, mert vagy bűnös ösztöne uralkodott rajta, vagy a tilalom megszegésének következményeit önmagán még nem tapasztalta, vagy pedig a cselekvés pillanatában nem tudott magán uralkodni. A megtorló büntetés magát az ösztönt nem érintheti, az akaratot nem erősítheti, de a kiállott szenvedés emlékezete más visszatartó indokok hiányát pótolhatja. Az erkölcsi tanítás vagy oktatás ép oly tehetetlen az ösztönnel szemben, mint a megtorlás, csak folytonos ismétlések által emlékezetébe tudja vésni az elitéltnek a tiltó szabályt s ebben a tekintetben hasonlíthat- lanul gyengébb mint a büntetés, mely az átszenvedett baj képét is feleleveníti az elhatározás küszöbén -—• az akaratot pedig nem hogy fejlesztené, hanem sorvasztja. Az akarat ugyanis gyakorlati képesség, mely az élet küzdelmeiben fejlődik. Hasonlít az izomzathoz az emberi organis- musban. A gyakorlat^erősbiti, a nyugalom elernyeszti. A ki azt hiszi, hogy buzdítás és oktatás által az akarat ellentálló képességét fokozhatja, ámbár a növendéket a cselekvés teréről mesterségesen elzárja, hasonlít egy katonatiszthez, ki a huszárujon- czoknak hónapokon át fölolvasásokat tart a ló anatómiájáról, physiologiájáról és idegrendszerérői, megismerteti őket a négylábú állat mozgásainak törvényeivel, a test egyensúlyának szabályaival, emlékezetükbe vési, hogy a veszély pillanatában a test súlypontját hová kell helyezni, mily szerepe jut a felsőtestnek a lovaglásnál, miként segítenek a lábszárak és kormányoznak a kezek, s azután az ujonczot, ki mindezeket a hasznos tudnivalókat teljesen elsajátította, lóra ülteti azzal a várakozással, hogy a lovaglás elméletének minden finomságába beavatott ember a legtüzesebb sárkányt is megülheti. Nemde mosolyogni fogunk ily vállalkozáson, mert tudjuk, hogy a testi ügyességet csak gyakorlat által lehet elsajátítani, hogy nem elég tudni, hogy mit kell csinálni, hanem képesnek is kell lenni a teendő végzésére, hogy az izmoknak alkalmazkodniok kell feladatukhoz, hogy az egyes izomcsoportok mozgásba helyezése a többiek tétlensége mellett magában is hosszú gyakorlatot feltételez, s ez utóbbi nélkül nem is képzelhető, hogy a veszély pillanatában, hol nincs már idő öntudatos cselekvésre, 132
