Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
100 szerint a keresk. és váltótörvényszék lényegileg felebbvitelí forum gyanánt jelentkeznék. Az egész különbség tehát — a tervezettől eltérően — alapjában csak az lenne, bogy ezen felebbvitelí fórumot nem a közigazgatási bíróság, hanem a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint par excellence szakbiróság képezné, mely a már felsorolt okokon kívül még azért is bir nagyobb hivatottsággal ezen feladat teljesítésére, mert itten — bármit is állítsanak az ellenkező oldalon — magánjogi, nem pedig közigazgatási érdekek és kérdések fognak egymással szemben állani. * Áttérve a tervezet részletes intézkedéseire, nem hagyhatók szó nélkül azon veszélyek, melyeket a tervezet 14. és 61. §§-ainak rendelkezései tartalmaznak és melyek már eddig is a leghevesebb támadásoknak voltak kitéve. A tervezet 14. §-a parancsolja, hogy a díjtartaléknak legalább 50%-a magyar állampapírokban helyeztessék el, a mi nemzetközi bonyodalmak, és plane háború esetén még a legjobb és leggazdagabb vállalat bukását is előidézhetné, a nélkül, hogy életképességének föltételei egyébként megrendültek volna. Ezen tétel igazsága megczáfolhatatlan módon nyer beigazolást egy emlékiratban, melyet egy nagy hazai biztosító vállalat vezér- igazgatója szerkesztett, és a melyben ő a következő példával bizonyítja, hogy háború esetén a valószínűen bekövetkező árfolyamcsökkenés minő romboló hatást idézhet elő: Az említett biztosító-társaság életbiztosítási díjtartaléka 1899 végén 74 millió korona volt; az eddigi gyarapodás aránya szerint ez 10 év múlva körülbelül 106 millió koronára fog rúgni; — ha ennek fele járadékokban helyeztetik el, egy háborús külpolitikai bonyodalom esetén a járadék árfolyamának könnyen bekövetkezhető sőt jogosan feltett 30%-os csökkenése 15-9 milliót fog kitenni, a mi fölemésztené a társaságnak 13 és Vs millió korona értékű saját vagyonát és bekövetkeznék a társaság csődje. Ezen veszedelemmel szemben ugyanő azon helyes megoldási módot hozza javaslatba, hogy a díjtartalék 50%-át ne járadékokban, hanem készpénzben helyezhesse el a vállalat az állampénztárnál, mely összegek után a vállalat élvezné a járadékkötvények kamatozá100
