Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)

Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]

90 érthető szivósággal ragaszkodnak a megkötött szerződéshez. Megfontolásra érdemes ezen aggodalom már azért is, mert a javaslat, mint már Beck ő méltósága arra reámutatott, azt a fű- sióra vonatkozó intézkedéseknél tényleg figyelembe vette. Tudjuk azt, hogy azon magánjogi thesisből kiindulva, hogy senkit aka­rata ellenére az eredeti adósa helyett más adós elfogadására kény­szeríteni nem lehet, fusió esetén is a biztosítottnak a visszalé­pési jog megadandó volt; a mi azonban a biztosítottnak ez eset- beni igényeit illeti, a különböző törvényhozásokban a leg­különbözőbb felfogásokra akadunk; majd teljes kárpótlás az id quod interest, majd az összes befizetett díjak időközi kama­taival, majd a számításszerűen reá eső teljes díjtartalék ada­tik neki. Mindezen jogi konstruktióknál tisztán és kizárólagosan a visszalépő biztosított érdekei voltak mérvadók, azonban a fusió kérdésénél nem lehet az összes biztosítottak érdekeit sem sze­men kívül hagyni, ezek pedig azt követelik, hogy azon czél, melynek a fusió szolgálni kíván és mely arra irányul, hogy vala­mely gyenge társaság megerősödjék, meg ne hiusíttassék. Hogy a fusió csakis fontos és a biztosítottak érdekeinek szolgáló okok­ból eszközölhető legyen, arról gondoskodva van az által, hogy csakis bizonyos, a javaslatban körülírt kautelák mellett, a me­lyek között a díjtartalék sértetlen fenlétele a legfontosabb, hogy továbbá csakis a biztosítási hivatal hozzájárulása mellett jöhet létre. Ha pedig ez így van, akkor a visszalépési igényeknek túl- liberalis megállapítása által könnyen lehetne az intendált czélt meghiúsítani, mert könnyen lehetséges, hogy ily esetben csak a selejtes biztosítási anyag fogja a biztosítást fentartani, vagyis a czélba vettsanálása a társaságnak meg fog hiúsulni. Ennek ele­jét veendő, kimondja a javaslat, hogy az ily esetben visszalépők a reájuk eső díjtartaléknak csak 8A részére tarthatnak igényt. Ha ezen helyes eszmét az önkéntes vagyis a fusion kívüli vissza­lépésre alkalmazzuk, a hol legalább jogilag oly kényszerhely­zetben nem vagyunk, mint a fusió folytán bekövetkező vissza­lépéseknél, akkor következetesen oda kellene konkludálnunk, hogy a kötvény visszavásárlási értéknek is kisebbnek kell lenni, mint a díjtartalék 8/4 része, mely a fusiónál történendő vissza­lépési esetekre van megállapítva. T. teljes-ülés! Mielőtt amúgy is hosszúra nyúlt megjegyzé­90

Next

/
Oldalképek
Tartalom