Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
49 nyújtani, hogy az üzlet körét kiterjeszthessék, a mi által a kocz- kázat előnyösebben megosztatható. Egy további fontos rendelkezés a nyereményes biztosítás. A nyereményes biztosításról eddig intézkedés nem történt és úgy a belföldi, mint a külföldi vállalatok nyereményes biztosítási ügyleteket kötöttek igen sok visszaélés mellett. Megkötik az életbiztosítást a rendesnél sokkal magasabb díj mellett azzal, hogy a nyeremény 10—20 év múlva fog kiadatni. Az üyen ügyletek kötésénél a biztosítottaknak érdekei kellőleg nincsenek megvédve. Gondoskodni kellett tehát arról, hogy a nyereményes biztosításra vonatkozó rendelkezések, a melyeket eddig úgy a külföldi, mint a belföldi vállalatoknál a biztosítási felek megérteni és ellenőrizni absolute nem tudtak és nem is fognak tudni soha, könnyen, átlátszóan meghatározva legyenek és egyúttal könnyen ellenőrizhetők is legyenek. Ez okból a vállalat, a mennyiben egyáltalában nyereményes biztosítási ügyletet köt, a melyre különben kötelezve nincsen, de ha megköti, akkor köteles minden egyes évnek a nyereményét külön elkönyvelni és ugyanezt a nyereményt öt évenként ki is szolgáltatni. Ily esetekben a nyereményes-biztosítás, a mely különben egyik hasznos és czélszerű faja a biztosításnak, reális alapra lesz fektetve és haszonnal is fog járni. Ezzel kapcsolatban felemlítendőnek tartom, hogy eddig nincsen intézkedés a visszavásárlásra vonatkozólag sem. Itt a lehető legnagyobb visszaélések követtettek el. Ezeket a visszaéléseket a concurrentia az utolsó időben enyhítette, de még mindig nagy mértékben fenállanak ma is, különösen az angol és amerikai társulatoknál. Ha valaki életbiztosítási ügyletet kötött és húsz éven keresztül a biztosítási díjakat hűen megfizette és a 21-ik esztendőben elszegényedés folytán a biztosítási díjfizetést elmulasztotta, a szerződés hatályát vesztette. A díjtartalékot ilyen módon confiskálni sem nem igazságos, sem nem méltányos; a javaslat tehát gondoskodik arról, hogy az első három esztendő eltelte után, — azért három esztendő után, mert a vállalat első évi díjai nagy részben a roppant nagy provisió és egyéb kiadásokra fordíttatnak — ha a díjfizetés elmulasztatik, a kötvény nem válhatik érvénytelenné, hanem a biztosítási vállalat a biztosítottnak választása szerint, vagy a kötvényt díjfizetés nélküli kötvénynyé tartozik átalakítani, vagy 4 40
