Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
helyeseknek, én azonban helyeseknek és szükségeseknek tartom, mert az a főügynök, a ki az ügylet megkötésére fel van hatalmazva, annak egyúttal felhatalmazottnak kell lenni arra nézve is, hogy az ügylet után járó díjat felvehesse és nyugtathassa és mert ha a szerződés tartama alatt oly lényeges változások állanak be, a melyeknek bejelentésétől van függővé téve a szerződés jogérvényessége és ha a biztosított ezt a bejelentést az ügyletet megkötő főügynöknél teszi, akkor ennek a bejelentésnek joghatályosnak is kell lenni. Ez annál inkább szükséges, mert rendszerint a feltételekben az ily bejelentés átvételétől eltiltják a főügynököt a vállalatok, vagy ha ezt meg is engedik, kötelességévé teszik a biztosítottnak, hogy ezt a bejelentést magához az igazgatósághoz is terjeszsze be. A c) pont ellen nem volt kifogás. Hanem kifogásoltatott, hogy a főügynöknek törvényileg meghatározott jogköre korlátol- hatatlan harmadik személyekkel szemben. Ezt pedig én szükségesnek tartom azért, mert ha a vállalat korlátolhatja ezt a jogkört, akkor semmi haszna és semmi értelme nincsen az egesz rendelkezésnek. Az ügynökök második kathegóriájába tartoznak azok, a kik az ügylet közvetítésével foglalkoznak. Nem fektetek súlyt az elnevezésre, lehet ügynök, alügynök, szerzőügynök vagy felügyelő a neve, vagy lehet bármi más czíme. A lényeg abban áll, hogy az ügynök az ügyletet közvetíti és a javaslat intézkedése mindezekre kiterjed. A közvetítő ügynök hatáskörére nézve az a), b) és c) pontok tekintetében nem hallottam észrevételt. Propositi ójában Balog Arnold tagtárs úr az ügynökök jogkörére vonatkozólag ezen rendelkezések tekintetében észrevételt tesz ugyan, azonban egy kis stiláris változtatással körülbelül egyetért a javaslattal. A d) pont azonban már kifogásol- tatik. Ezt a rendelkezést azonban fontosnak és szükségesnek tartom, mert a gyakorlatból tudom, hogy igen sok visszaélés történt és igen sok visszaélés történik ma is ebben a tekintetben. Ha tudniillik a biztosított a lejárat napján a biztosítást közvetítő ügynökhöz elmegy és a biztosítási díjat lefizetni akarja, az ügynöknek vagy meg van a nyugtája a vállalattól, vagy nincsen meg. Ha meg van a nyugta és a biztosított kifizeti a díjat, akkor a nyugtát kiadja neki, de ha nincsen meg,-ti 41
