Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
“21 ügylet érvényességét meg nem támadhatja, ha a biztosított bizonyítja, hogy az ajánlatnak egy fontos kérdésére a valótlan feleletet az ügynöknek egy homályos vagy határozatlan kérdés értelmének magyarázata alapján adta. 2. Ha az ajánlatot nem a biztosított töltötte ki, a társaság az ügylet érvényességét meg nem támadhatja, ha a kérdéses valótlan tényről vagy körülményről az ügynök közvetlen észlelet alapján meggyőződést szerzett vagy szerezhetett volna. 3. Ha pedig a valótlan felelet olyan tényre vagy körülményre vonatkozik, a mely az ügynöknek nem közvetlen észlelet, hanem a biztosított közlése alapján jutott vagy juthatott tudomására, a társaság ezen körülmény miatt az ügylet érvényességét csak akkor támadhatja meg, ha az ügynök a valótlan tartalmat a biztosított egyenes bemondásának megfelelően töltötte ki az ajánlatban. Ha a biztosított fél írni. olvasni nem tud, vagy ha nem érti az ajánlat nyelvét, úgy a társaságot terheli annak a bizonyítása, hogy az ügynök a valótlan tartalmát a bemondásnak megfelelően töltötte ki, kivéve ha az ajánlaton két jelenvolt tanú azt tanúsítja, hogy az a biztosítottnak felolvastatott és az általa értett nyelven megmagyaráztatott. Mindezt a biztosítottat óvó intézkedést helyeslem, sőt keveslem is. Mert, ha az ügynöki kérdést szabályozzuk, úgy menjünk bele a bajnak a legmélyébe és orvosoljuk: merészen, de biztosan. Mind a baj abból származik, hogy az ügynök a közvetítéskor, az ajánlat megszerzése- és kitöltésekor nem őszinte, téveszt, csal. Erre a tévesztésre, csalásra ö nincsen utasítva, azt ő magától teszi. Az okos törvényhozónak úgy kell ezt szabályoznia, hogy ez az ügynöki túlkapás ne ártson az ajánlattevőnek és minél kevesebbet ártson a biztosítótársaságnak. Minthogy az ügynökök nagyon leleményesek és az ő túlkapásaikat kodifikálni nem lehet, nézetem szerint nem szabad részletezésbe, kazuistikákba bocsátkoznunk, hanem a dolog lényegéből merített olyan tartalmú általános szabályt kell felállítanunk, hogy az az üzlet, mely tévesztésen, csaláson alap21
