Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
Ill Tervezetünk radikális megoldást amúgy sem tartalmazván, abban az esetben is a joggyakorlatnak lesz föntartva a legtöbb fontos kérdésnek a megoldása, ha a tervezet rendelkezései törvényerőre emelkednének. Egyes kérdésekben pedig a tervezet határozottan túl- messze megy. Nem helyes ugyanis, hogy a főügynököt minden esetben feljogosítja korlátozhatatlan módon a biztosítási ügyletnek teljes megkötésére és módosítására, valamint a díjaknak saját nyugtájára való beszedésére. Különbséget kell tennünk az élet- és az egyéb biztosító-társaságok között. Mert az életbiztosítótársaságoknak főügynökei sehol nincsenek és alig is lehetnek arra felhatalmazva, hogy megkössék az ügyletet, elfogadják az ajánlatot, kiállítsák a kötvényt és módosítsák az ügyletnek feltételeit. Ebből kifolyólag arra sem bírhatnak jogkörrel, hogy a saját nyugtájukkal a díjakat beszedhessék. A közönséges ügynök jogkörének szabályozásából a következőket emelem ki: Végtelen veszedelem rejlik a tervezet azon intézkedésében, hogy minden közönséges ügynök saját nyugtájára is felvehesse a visszatérő időszakokban felveendő biztosítási díjakat, ha a vállalat a biztosítottakat a lejáratkor külön nem értesítette arról, hogy az ügynök a díj felvételére nincs jogosítva. Ez végeredményében azt jelenti, hogy bármely ügynök a neki tetsző időben tönkretehet bármely társaságot. Csak végigjárja a biztosítottakat, beszedi mindenütt saját nyugtájára és át nem szolgáltatja a díjakat és ezzel a társaság is, az összeslbiztosítottak is, ki vannak szolgáltatva egy bűnös ember kényének, kedvének. A tervezet ezt a jogot nem csupán az állandóan alkalmazott ügynököknek adja meg, hanem olyanoknak is, a kiket a vállalat nem alkalmazott ügynökökül, de a kiktől az Üzletszerű közvetítést elfogadni szokta. Ezt a drakónikus rendszabályt megokolttá semminemű szükség nem teszi, mert hiszen azt minden gondos ember tudja, hogy csak a biztosító-társaság nyugtája ellenében fizetheti nyugodtan a biztosítási díjat. Az pedig teljesen kivihetetlen, hogy a társaság folyton összes biztosítottjait értesítse arról, hogy melyik ügynökét bocsátotta el s mely ügynöknek nincsen felha2* 19
