Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
»e megczáfoltnak nem látom a megokolást, a mely szerint «kiveendő a döntés a biztosítási hivatal, mint adminisztratív hatóságnak, a hatásköréből azért, mert itt nem a vállalat és a felügyelő hatóság közti viszonyról van szó, hanem harmadik személyeknek az érdekeiről, azokéról is, a kik már szerződési viszonyban állanak a vállalattal szemben és hozzá díjakat már befizettek. Az üzemnek rögtöni beszüntetése ezeknek szerzett jogait és érdekeit sértheti. Ilyen ellentétes érdekek felett határozni a bíróság alkalmasabbnak látszik és ennek határozatai bizonyára nagyobb megnyugvást is fognak kelteni.» Habár nem tartom nagyon fontos kérdésnek, mégis előadom, hogy helyesebbnek tartom a döntést a czégbiróságnál hagyni, semmint a közigazgatási bíróságra ruházni, a melynek ez egészen új térnek jelentkeznék és a melyhez csak jogorvoslat útján kerülhetne az ügy. Az osztrák regulativum szakértőkből álló bizottságot iBei- rath) is alakított a belügyminisztériumban felállított biztosítási technikai hivatal mellé. A német javaslatnak 70-ik szakasza is tervez biztosítási tanácsot, a mely biztosítási szakemberekből álljon és a melynek tagjait a német császár nevezi ki öt évi időtartamra. Fontos esetekben ennek tagjai meghallgatandók és szavazati joggal bírnak a biztosítási hivatalban. Ilyen a biztosítási hivatal kötelékén kívül álló elemekből összealkotott tanácsnak a szervezése nálunk is mindenképen csak üdvös lehet és hathatós ellenszerül szolgálhat a bürokratikus szellemnek meghonosulása és esetleges elfajulása ellenében. A német javaslat szerint a biztosítási hivatal minden fontos határozatát öt tagnak jelenlétében hozza meg, a kik közül legalább kettő a biztosítási tanács tagjai közül való, épen az utóbbiakban keresvén a kellő biztosítékot arra nézve, hogy a hivatal el legyen látva a kellő szakértelemmel és méltó legyen a szükséges bizalomra. Sőt ott, a hol valamely vállalat működésének beszüntetése iránt hozatik a határozat, még két bírónak is kell a fentieken kívül jelen lenni. Minthogy a mi jogrendszerünkben ilyen vegyes hatóságok ismeretlenek és minthogy nem mutatkozik gyakorlati szükség arra, hogy ezen főfontosságú kérdésekben a döntést a bíróság 1Я
