Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 21. kötet (181-190. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 21. (Budapest, 1901)
Králik Lajos: A magyar általános Polgári Törvénykönyv 991. §-ához: Illetlen befolyás [183., 1901]
14 vettem alapúi, mert Addison és Smith műveiben a tan kevésbbé kimerítően van tárgyalva. Bárha e szerint jó forrásból merítettem, beismerem, hogy informatióm nem teljes, a mennyiben az eseteket nem bírom. Azonban a Pollock művéből megnyugvással vehetők ki a döntő szempontok és mindenesetre megnyugvással lehet rajtuk megindulni. — A tanulságok, melyeket az angol bírósági gyakorlatból meríthetünk, többfélék. Mindenek előtt szembeötlik, hogy az illetlen befolyás ugyanazt a czélt szolgálja, mint a római dolus és metus. Védelmébe veszi a tudatlan, a nem szabad elhatározású, a félkegyelmű embert egy másiknak kapzsisága, ravaszsága ellen. Sőt vannak római jogászok, kivált az irodalomban, a kik az illetlen befolyást teljesen benn levőnek állítják a metus és do- lusban. Keller Pandektáiban a Betrugról szóló fejezetben és mások. A mai gyakorlat azonban, legalább a magyar, dolus és metus alatt csaló, kényszerítő concret tényeket ért, a melyeket bizonyítani kell és a melyeknek ki kell hatni az akaratra és ezt a kihatást, a causalis nexust be kell bizonyítani. Ezen causalis nexus azonban az életben gyakran titokban marad; bizalmi állásban levőknél rendszerint; és így jöttek rá az angolok, hogy az illetlen befolyásnál általában csak azt kell bizonyítani, hogy valaki mással szemben bizalommal volt, más valakinek uralma alatt állott, és ha ez bizonyítva van, akkor vélelmeztetik, hogy az ügylet is ezen befolyás műve. Látni való, hogy a czél mindkét esetben egy és ugyanaz; védelembe venni az áldozatot, akár egy concret csalás, megerőszakolás ellen, akár pedig a nagyobb intelligentiáju ravaszság és kapzsiság ellen. Szervesen beleillik a mai római jogrendbe. És az illetlen befolyás bizonyítása sem általában nem könnyebb, sem kevesebb mint a dolus és metusé. Sőt sokszor többet kell igazolnia, azt t. i., hogy általában, az élet vonatkozásaiban nemcsak egyben fennállott az uralom, hogy nyugodtan vélelmezhető legyen, hogy az adott esetben is ez az uralom döntött. Nem kell azt hinni, mint a német polg. törvény indokai indokolás nélkül hiszik, hogy a jogrendre aggályos az illetlen befolyás kifogása. Hiszen, ha általában azt akarnánk rendelni, hogy a gyönge eszű, a könnyelmű, a bátortalan megvédetik az 82
